Kicsit "véletlenszerűen" közlekedtem Pomázon. Óraátállítás után hamarabb sötétedik, le kellett mondanom egyik tervemről. Visszakanyarodtam a HÉV irányába (gyalog, mert a buszok ritkák, de ha jönnek, gyorsan tovább is mennek... lekéstem).
Már majdnem a célnál voltam – közel a sötétedéshez, amikor észrevettem a kőrakást, tetején az ágaskodó kismadárral. Nem is néztem a térképet (Kt), csak odakiabáltam a közelben nézelődő két hölgynek, mikortól áll ott ez az ivókút? Tőlük hallottam először, hogy október 23-án, az ünnep alkalmából állították és avatták fel.
A csúcson (szerintem) éppen landoló madárka kapcsán kis vita alakult ki, mert a hölgyek egyike úgy gondolta, ha az ünnepen volt az avatás, akkor ez a magyarok jelképe kell, hogy legyen. Ez logikus lenne, de mondtam, nem az... Csak közben fotóztam, ők keringtek, így nem tudtam kifejteni. (Így mindenki jobban járt.)
A madár kiléte (fajtája) még mindig azonosítatlan. Írtam este az alkotónak, várom a választ, talán még időben okosabbak leszünk.
A kőrakás valós és élethű. Több helyen látható rajta csap, ami alkalmassá teszi arra, hogy szomjukat oltsák az arra járók. Ahogy keringtem körbe, egy kis résben apró (nem is annyira apró) gyíkot fedeztem fel. Összekucorodva fekszik, de fejét nyújtogatja, nyílván vadászik.
Fenn, a csúcson a kismadár ügyesen egyensúlyozf. A megérkezés pillanatában keresi a biztonságot, lába megkapaszkodik, farka feljebb, mint teste.
Hazaérve találtam képes beszámolót az avatásról, némi információval: hely, idő, alkotó, ünnepi beszéd. ^[1]
A meghívón számomra sejtelmes szöveg, a háttér: "Aki kíváncsi, mi született egy ötletből, mivé változott, hogy alakult ki a tervből a produktum, jöjjön és ünnepeljen velünk!" ^[2]
Erre is kérdeztem a levélben, kíváncsian várom.

---