A Szentendrei Régi Művésztelep egy híre talált meg októberben, ami tudatta, hogy Matyófalvi „Matyó”Gábor egy 1985-ben készült alkotása találta meg "otthonát" náluk. ^[1] Címe Kígyós Sándor emlékére.

Két tehetséges szobrász, hasonló, összecsengő életút. Mindkettejüknek rövid időt adott a sors, Matyófalvi nem véletlen emlékezett szinte azonnal pályatársa halálát követően. Az emlék egy változata már 1984-ben elkészült márványból, képe és a hozzá tartozó adatok megtalálhatók Matyófalvi emlékoldalán, a "Filcesek" című gyűjteményben ^[2], jelenleg a Ferenczy Múzeumban őrzik. ^[3]

Ez a mészkőből, egy évvel később készült alkotás az emlékoldal adatai szerint befejezetlen, ki tudja, hol "időzött" napjainkig. ^[4]

Matyófalvi emlékoldalán olvasható pályaképe, életútjának összefoglalója ajánlott irodalom, de értékelést is ad művészetéről, szobrairól: "Szobraira leginkább a szerialitás, a folyamatszerűség, a minimalizmus, az elemi konstruktivizmus és az organikus (a szerves) formaképzés, a pozitív és negatív alaki viszonyok, a letisztult és „barbár" geometria, vagyis az ellentétekben való gondolkodás és fogalmazásmód a jellemző. (Festett, színezett) fában, mészkőben, márványban, gránitban és műanyagban egyaránt dolgozott, gyakran meglepő anyagkombinációkat alkalmazott..." ^[5]

---