Bottó János (Szlovákul Ján Botto) (Felsősziklás, 1829. január 27. - Besztercebánya, 1881. április 28.) korának egyik legjelentősebb költője, a Štúr generáció fiatalabb tagja, a nagyrőcei gimnázium egyik alapítója. A lőcsei evangélikus líceumban tanult, majd Pesten mérnöki szakra készült. Tanulmányait követően Besztercebányán telepedett le, itt élt és dolgozott. ^[1]

Az árnyas fák alatt, egyszerű gránittal borított talapzaton áll, a bronzból öntött mellszobor. Fiatal bajszos férfi, csokorba kötött sállal, vállig ábrázolta Anna Kišáková, szlovák szobrászművész, a parkban több szobra is áll az alkotónak. Elől a talapzaton a név, évszámok és egy idézet vésete olvasható: "no príde i prísť musí ten veľký deň súdu, a za stôl si zasadne pravda môjho ľudu! " Jánošík halála című verséből. Juraj Jánošík (Jánosik György) ^[2] egy szlovák betyár volt akinek életét versbe foglalta, így ez lett élete fő műve, magyarra is lefordították.

Rimaszombat belvárosában létesített szoborsétányon, 2006-ban avatták fel az első mellszobrokat. Egy évvel később, 2007. december 21-én ünnepélyesen leleplezték a másik öt híresség, Petr Kellner Hostinský, Ľudovít Kubáni, Ján Botta, Terézia Vansová és Ivan Krasko mellszobrát. ^[3]

---