A budapesti, Budafoki úti LIBELLA Kávézóban, a bejáraton belépve, szemben látható Ilauszky Tamás képzőművész falfestménye, a következő források szerinti Kiszakadás címmel, melynek születése az azonos nevű kiállítása megnyitó napján történt. A hangulatos kis kávézó délutáni nyitásakor már zsúfolásig megtelik, az oda illő hangulatvilágítás adja a fényt, ennek ellenére a jó helyen lévő falfestmény ékességévé vált a helyiségnek. Az következőkben felsorolt forrásokat találtam, a falfestmény készítése és a művészi alkotói gondolat közelebbi megismeréséhez és az alkotó művészetének megértéséhez.

„Előtte mindig le kell csillapodni, teljesen hazaérkezni. Itt van például ez a falfestmény. Fél órát álltam előtte. Kitisztítottam minden gondolatot, és utána öt másodperc…”- olvasható a Kiszakadás c. falfestmény alkotási perceiről a „Csendes állapot – tiszta indulat” c. beszélgetésben, melyet Csóka Edina így vezet be: „Szobrász, kőrestaurátor, aki zenél, performance művészként videókat, talált kőtáblákat mutat be, most kalligráfiákra emlékeztető tusrajzokat állít ki. Ilauszky Tamással beszélgettem.” ^[1]

Ilauszky Tamás, Kiszakadás c. falfestménye a LIBELLA Kávézóban, ugyanezen a címen megnyitott kiállítása fő alkotása, mely a 2024. szeptember 28-i megnyitás napján készült. A mű születéséről videófelvétel is látható a művész facebook oldalán található bejegyzésében: „Kiszakadás (Breakout, Escape) exhibition opening. 2024.09.28.” ^[2]

A kiállításról olvasva, vonatkoztathatóan az annak részeként megszületett, most bemutatott falfestményre is, K. Horváth Zsolt megnyitóbeszédét találtam: „Ilauszky Tamás Kiszakadás című tárlatának világképe szerintem nagyon is jól illeszkedik az eddig vázolt problematikához. „A véletlent – írja a szerző – vajon véletlenül találták ki? Vagy direkt? Lehet-e a véletlennek ellentmondani? Nincsenek véletlenek vagy véletlen sorozatok direktjei vagyunk? Egy absztrakt expressziózus villanás. Van véletlen vagy nincs véletlen, attól függ, hogy milyen szűrőn eresztjük át a gondolatot, vagyis mi az a gondolat, ami ahhoz vezet, hogy kijelenthessük, hogy nincsenek, illetve vannak, vagy csak azok vannak. A véletlen olyan emberi fogalom (…), menekülési útvonal, mely megnyugvást ígér”. Az ugyancsak kifejező cím, a Kiszakadás is eme utóbbi törekvéshez kapcsolódik: eloldódni a kőrestaurálási munkák hétköznapjaiból, egyáltalán leválni a mindennapi élet rutinjáról, s úgyszólván tudatosan ösztönössé válni. Ennyiben teret adni, helyet csinálni a belső világ láthatatlan és uralhatatlan történéseinek nem más, mint a mindennapi élet szürke rutinjának kritikája, s út ahhoz, hogy nembeli emberré váljunk. A tusvonal, az ecsetvonás vagy a folt ennek a belső világnak a kiszakadt lenyomata, melyben a fenti módon keveredik a tudatos és az ösztönös: a tudattól való tudatos megszabadulás az ösztönök javára. Egyszerre kokettál a – bizonyos értelemben kötött – kalligráfiával és a véletlenből táplálkozó absztrakt villanással.” ^[3]

---