Lovászi község neve leginkább olajipari múltjáról ismert. A Zala (vár)megyében, a szlovén határ közelében található településen 1940-ben végezte a kutatófúrásokat az első magyar szénhidrogén-bányászati társaság a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT), melyet két évvel korábban teljes mértékben amerikai tőkével alapítottak. A fúrások sikeresnek bizonyultak, olajat és földgázt is találtak. Üzemi épületek, irodák, lakótelep és kiszolgáló egységek épültek, a település fejlődésnek indult.^[1][2]

A lakótelepen található - kétmillió forintos költséggel felépített - Olajbányász Művelődési Ház 1954-ben kezdte meg működését. Az intézmény a helyieknek, olajipari dolgozóknak és családtagjaiknak széles kulturális és közösségi teret biztosított, karzattal rendelkező, több mint 500 főt befogadó nagytermében színházi előadások, filmvetítések, bálok és különböző rendezvények kerültek megtartásra. Ezenkívül további klubhelyiségek és több tízezer kötettel ellátott könyvtár is rendelkezésre állt a lakosság számára.^[3] Az épület külsejét tekintve az elmúlt években megújult, jelentős energetikai beruházást hajtottak rajta végre, többek között kicserélték a nyílászárókat és homlokzati szigeteléssel látták el. Az intézménybe belépve azonban igazi időutazásban volt részem, de műlapom témája még nem a belső teret érinti.

A művelődési ház előtti kis rézsűn kő talapzaton található Várady Sándor szobrászművész alumíniumból készült, "Leány tavaszi ággal" című alkotása. A szobor egyidős a mögötte lévő kulturházzal, azonban kezében már nem látható ág, egy apró kiálló fémdarabból és a nevéből lehet csak erre következtetni. Alkotói szignót nem véltem rajta felfedezni.

A művelődési ház még további érdekességet tartogat számunkra, de az majd egy következő műlap témája lesz.

---