A régi tűzoltószertár előtti kis téren található a betontalapzatra állított, 2 méter magas műkő posztamensen álló szobor. Szó se róla, az embernek fel kell néznie rá. Tekintélyes elszíneződés látszik már az alkotáson. Bár a forrás bronzot ír, de állapotáról és sérülése miatt ez nem megállapítható. Épp munka közben ábrázolja készítője: a jobb kezében lévő vödörből épp vizet önt a lába előtt lévő égő házra. A kézi dézsa és a bal kezében tartott zászló többek között a jelképei a szentnek aki a tűzoltók, a pékek, a kéményseprők védőszentje.^[1] Posztamensén márványtáblán az imádság: "Szent Flórián könyörögj érettünk".
A szobor talapzatán valamikor neve szerepelt, "Szt. Flórián", de mára csak az LO és az N betű maradt, A szobrot körbejárva sajnos látszik, hogy maga a szobor sincs túl jó állapotban. Hátára vetett köpenyén csúnya "luk" éktelenkedik, de nem a szövet szakadt ki, hanem az anyag korróziója miatt.
A szobor legjobb része viszont az arckifejezése. "Büszke" nézése azt sugallja, mintha azt mondaná: Látjátok! - ezt így kell csinálni...

A szobor avatására nagy ünnepség keretében került sor, Tardos Önkéntes Tűzoltó Egyesülete megalakulásnak 90. évfordulója alkalmából. A falu apraja-nagyja előtt mondott beszédet a szobor adományozója dr. Kalocsai József, plébános, aki később felszentelte a leleplezett alkotást. Beszédet mondott még Becsák László, a Tardos Önkéntes Tűzoltó Egyesülete parancsnoka.^[2]

---