Felsorolni is nehéz lenne, hogy Erdély Miklós (1928-1986) mi mindent hagyott hátra művészeti örökségként. Több fotómozaikját, de nevezzük inkább műalkotásoknak, már régóta ismerjük, jópár sajnos nem maradt fent az utókornak. Van, ami homlokzati szigetelés mögött alussza álmát, van ami szépen kategorizálva dobozokban pihenve várja, hogy valaki döntéshozó fantáziát lásson újbóli – esetleges köztéri – elhelyezésében. És vannak még olyanok, amikről nem tudunk semmit sem…

A történet két évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor a soproni családi nyaraláson kezembe akadt ismerőseink könyvespolcán egy könyv, mely 1983-ban jelent meg. Eme kiadvány 20. és 21. színes táblája Erdély Miklós alkotásaiból szemezget.^[1] Egészen eddig nem volt tudomásom PEPSI mozaikjáról. Belefogtam a felkutatásába, de „csak” Ferihegyig jutottam elméletben és fel is adtam.^[2] Időközben idén nyáron ismét Sopronba látogattunk, újfent megigézett a könyv. Ezúttal nem terveztem oly könnyen feladni a felkutatását és végül a nyomok egészen a keleti országrészbe vezettek.

A miskolci Tiszai Pályaudvar szomszédságában álló 1981-ben épült modern MÁV épületben sikerült megtalálni Erdély Miklós eddig ismeretlen és „köztérképezetlen” munkáit. Nem véletlen a többes szám. Valami fantasztikus érzés volt belépni kísérőimmel a közel egy évtizede kiürített és zárva lévő épületegyüttesbe. A földszinten és emeleten végig apró színes mozaikkal beborított falfelületek láthatóak.

Az emeleten lévő ruhatár melletti egykori kis büfé falfelületén ott a PEPSI mozaik! A jégkockák közül előbukkanó fél literes PEPSI-s üvegek azt hivatottak népszerűsíteni, hogy az üdítő fogyasztása jéghidegen az igazi. Teljesen ugyanúgy néz ki, mint a 41 évvel korábbi fényképen. A mennyezeti lámpák, a P betűben a kis szellőző, az előtte futó fehér fűtéscsövek, minden változatlan. Földbe gyökerezett lábakkal kicsit nehezen találtam a szavakat, „flow-élmény” volt a javából.

A MÁV Üzemi Szociális és Oktatási Központjának egykoron otthon adó épület már régóta üresen áll és használaton kívül van. Az alkotások sorsa immár a tulajdonosok és döntéshozók kezében van. Bízom benne, hogy nem késő még ráébredni arra, hogy ezeket meg kell őrizni az utókornak, nem lenne szabad több hibát elkövetni Erdély Miklós ránk bízott örökségével kapcsolatban!

Köszönetemet fejezem ki a belépési és fotózási engedélyért a MÁV Zrt. illetékes munkatársainak!

---