Egy fotókiállítás megnyitójára voltam hivatalos azon az áprilisi szombat délután, amikor felfedeztem Ghiberti művének másolatát Debrecen legújabb egyetemi épületének utolsó, északi lépcsőházában.
Az egyetemet 2003-2005 között építették, a régi egyetemépület mögött van, párhuzamosan.
Csak bolyongtam a folyosókon, illetve az a bizonyos 2 ezrelék jutott eszembe. És elkezdtem keresni. Képzeljetek el egy XXI. századi csupa üvegpalotát, ahol a magyar szó ritkaságszámba megy, főleg külföldi hallgatók vannak.

Hogy mire is bukkantam, azt nem is akartam először elhinni! Gondoltam, létezhetetlen, hogy még ha másolat is a mű, de semmilyen információ nem szerepel róla sehol, pedig a kapu másolata alatt látható leírásból kiderül, ez is több mint száz éves.

Tehát a mű leírása: Az eredetit Ghiberti 1425 és 1452 között készítette. 27 éven át, nem elírás. Ez volt élete fő műve. Anyaga aranyozott bronz, helye Firenze, a Battistero harmadik bronzkapuja.
Ghibertinek ez már a második bronzkapuja volt az épületen. Az első sikere után ezt pályázat nélkül készíthette el. Michelangelo nevezte el Porta del Paradisonak. Az eredeti kapu a firenzei dóm bejáratával szemben látható mai napig is.
A mű az egyetemes művészettörténet egyik legkiemelkedőbb alkotása.
Az Ószövetségből vett tíz jelenetet 24 fejszobor, 20 álló, és 4 fekvő emberi alak, kisplasztika egészíti ki. Egy-egy relief néhol több jelenetet is ábrázol, melyen ugyanazok a szereplők látszanak. Csak a később készült domborműveken van egyetlen jelenet, igen mozgalmas háttérrel.
A kapuzatot, a reliefeket gyönyörű keret veszi körül, melyen gyümölcsök, virágok, állatok láthatóak.
Ghiberti az alatt a 27 év alatt, míg ez a mű készült, más kisebb alkotásokat is készített.

Részlet a kapu alatt magyar nyelven írt ismertetőből:
'Az 1965-ös tragikus Arno áradáskor a hömpölygő szennyes, olajos víz kiemelte a több tonna súlyú bronzkaput a helyéből, ennek következtében kezdték el az azóta már befejezett restaurálást, amely megtisztította a remekművet az évszázados szennyeződésektől is. A budapesti öntvény még az áradás előtt (1906-ban) készült, tehát egy korábbi, formáiban rongálatlan felületet ad vissza. A gipszöntvények 1998/99-ben megvalósított restaurálása eltérő színezést eredményezett. Ez részint annak tudható be, hogy különböző, nem összehangolt módszerrel készült a felújítás, másrészt az 1906-ban készített levonatok sem egyazon műhelyben és azonos technikával készültek.
A jelen rekonstrukcióhoz készített teljes restaurálás hűen adja vissza a régi aranyozás tónusát és az eredeti bronzöntvény felületét. A restaurálást Takács Zoltán és restaurátorcsoportja végezte.'

Én személy szerint nagyon kíváncsi lennék; vajon hol volt eddig ez a másolat? Budapest melyik intézményét díszítette; és hogyan került Debrecenbe?
A fotókat a szemben lévő lépcsőház korlátjáról készítettem. Nem mertem megkockáztatni az állványt, mert túl feltűnő lett volna. Így is többször visszamentem, művészetszerető ismerőseimet elvittem sorban, megmutattam nekik. 5-6 méter távolságból készültek a képek.