Tarr Miklós az 1980-as években készítette a feszületet az orgona fölé az 1977-ben felszentelt Szent Erzsébet-templomba nagyon jól illeszkedve Till Aran szobraihoz. Fa kereszten függ a bronz korpusz az orgonasípok fölött és mögött. Tarr modern feszülete megújítja a hagyományos keresztény ikonográfia formanyelvét. Az alkotás elvont, dinamikus és drámai formái erős érzelmi hatást váltanak ki, miközben mély szimbolikus jelentéstartalommal bír. A alak stilizáltsága miatt a néző figyelme nem a fizikai valóság, hanem az üzenet és a szimbolika felé terelődik. A test hajlított, széttöredezett formái Jézus szenvedését és a kereszthalál fájdalmát hangsúlyozzák. A szokatlan és egyedi Y alakú elrendezés a szenvedés dinamikáját, és Jézus keresztrefeszítésének időtlenségét hangsúlyozza. A megtört formák kifejezik Jézus szenvedését, az emberi létezés fájdalmát és a világ törékenységét. A szobor töredezett formái az emberi létezés törékenységét és bűn általi megtörtségét idézik. Az absztrakt forma ellenére az alkotás világosan utal Jézus kereszthalálára, mint az emberiség megváltásának központi eseményére. Az eltorzított test nemcsak a fizikai szenvedést, hanem a bűn súlyát és a megváltás misztériumát is hangsúlyozza. Az absztrakció révén az alkotás túllép a keresztény hagyomány konkrét megjelenítésén, és minden emberi létezés szenvedésére és reményére utal.

---