A helyszín: Millenáris Park, Art Market Budapest kiállítás és szoborpark, 2024. Nagyszerű, bár rövid rendezvény volt, ahol megjelenhetett a kortárs szobrászat színe-java. A kiállítás kiterjesztéseként létrehozták a kapcsolódó szoborparkot, ami külön óriási ötlet. Itt, szabad téren állították fel az esetleg nagyobb léptékű, köztük ismert, vagy éppen újonnan megismerhető alkotásokat.
Nagy élmény volt a zöld tisztáson – vízióm szerint – hancúrozó két süni plasztikája. Ugyanakkor közelebbről kiderült, megmunkálásuk, a látásmód letagadhatatlan rokonságot takar, de mégis különálló alkotások, amire a saját cím is utal.
Ahogy a kapcsolt lapon leírtam, itthon nagy gondot jelentett a fotók szétszortírozása, de szerencsére sikerült felelveníteni a szisztémát, ami mentén készültek a felvételek. Eltartott egy ideig, de sikerült.
Utána következett a szobrok mögöttesének, gondolatiságának felkutatása. Ez az alkotás is egy csoport tagja. Egy 2022-es évi kiállítás címeként szerepelt, a találat szerint a lényeg ennek kapcsán került megfogalmazásra. Az ide tartozó alkotások mindegyike a geometrikus alapformákra épít. Lényege a gyűrű magforma, ami védelmet nyújt "...a benne fejlődő molekuláris élet lehetőségeire..." Ez a megfogalmazás már 2015 óta alapja a művész munkáinak, ugyanakkor komoly gondolatokat hordoznak. Innen: "A gyors ütemben változó világunk, az ipari fejlődés, a háborúk, a globalizáció okozta felmelegedés magával hozza a teljes és totális pusztulás lehetőségét. Előre láthatatlan és sokszor érthetetlen, hogy hová halad az ember okozta környezeti rombolás. Eltűnnek növények, rovarok, állatok. Előre vetítve a jövőt, lesz-e egyáltalán élet? Sikerül-e megmenteni a bolygót a jövő nemzedék számára?..."
A pozitív válasz, igen, lesz! Kérdés mégis, milyen következményekkel kell szembenézni, "...milyen új életek, életkezdemények születnek, és milyen formában nyernek majd testet." ^[1]
A következő évben, az alkotó szülővásában megrendezett kiállítás ugyanennek a bemutatónak egy újragondolása (?) volt, vagyis "új kontextusba" állították a korábbi kiállítás darabjait. Címe: EUM (mozaikszó): "Energia – Univerzum – Művészet".
A kifejtésből: "Elsősorban az tartja fogva a képzeletét, hogy még senki sem látta, legfeljebb elképzelni próbálta meg, hogy mi lehet a végtelen világegyetemben. Hogy az univerzum létezéséről, működéséről csak nagyon korlátozottak az ismereteink. ..." Kérdések, amikre az alumíniumból megmunkált plasztikák által igyekszik értelmezést adni. ^[2]
Figyelem! A cikk sok információt tartalmaz magáról, Kis Tamásról, életrajzi adatok felidézésével.

---