Vöröss István (Budapest, 1922. 02. 05. – Hódmezővásárhely, 1947. 03. 29.) fiatalon elhunyt tehetséges író, költő, lapszerkesztő, műfordító. Hódmezővásárhelyen végezte a gimnáziumot. Gyerekkorától gyermekparalízisben szenvedett, fokozatosan megbénult, tolószékbe kényszerült, ennek következményeként halt meg. A Kincses temetőben nyugszik. Mint diák a Délsziget című irodalmi lapot szerkesztette. Költői tehetségéről tanúskodnak kiadott versei és nagyrészt kiadatlan drámái: Papírsárkány (versek), Üvegpohár (versek) Tű hegyén (versek) Számos kiadatlan műve vár a kutatókra. ^[1]

Kör alakú bronz dombormű közepén, félprofil fiatal arc, oldalt a név (hibásan írva) olvasható. A portré nagyon hasonlít a róla megmaradt egyetlen Till Aran által 1940-ben készített fotográfiára. Lantos Györgyi művésznő munkája állít örök emléket az egykori diáknak. ^[1]

"2003. január 24-én a Bethlen Gábor Református Gimnázium pantheonjában fölavatták Vöröss István költő domborművét, és egykori Vajda utcai lakásuk falán az emléktábláját." ^[2]

Egyik szép verse: Nyári fürdő ^[3]

Piruljatok el dús fák! Vörhenyes
és bronzos legyen hűs-zöld lombotok!
Nyár, lobbanj lángot, robbanjon heves,
vak viharokat boltos homlokod!
Mert Margit, kit a párás, fűszeres
július aszú borokkal itatott,
a kád vizében most gyöngyöket keres
s meztelen, meleg testével bent csobog;
s hajával, meg mellével olykor rámnevet,
ki őt nézem és bökkenek, dadogok,
mert tudom, hogy aranyhal ő, mit ki-kivet
egy bársonyos tenger s a bársonyos habok; -
ki-kiveti vállait, nyakát, kerek,
erős derekát, mely vizesen ragyog -
ó, piruljatok el fák s ti föllegek,
sodorj, te, nyár, ti, barna viharok!

---