Egy nagyon-nagyon ismerős alkotás, de számomra mégis új. Olyan "láttam már valahol" érzést keltett bennem. Ennek számos oka lehet és van.
Egyrészt több prospektust láttam már, ami Szirmai Nóra munkáit mutatta. Természetesen többször átnéztem már honlapját is. Igaz az, hogy munkáit egységes szemlélet, egyedi látásmód jellemzi.
De itt az alkotás egy rokonával történt első személyes találkozás villan be. Köveskálra történt első utazásom a Proxemika című alkotást követve történt – a művésszel történt levélváltás után. Igen, de az korábban készült és visszafogottabb szín jellemzi. Mégis, letagadhatatlan a rokonság! Részleteiben persze eltér, kisebb, arányaiban is más, de jellemzően ugyanaz a korszak, feltételezem, azonos gondolati háttérrel. Arról a műről alkotója így beszélt:
"A 2020-as évben különösen nagy hangsúlyt kaptak a kapcsolatok, kapcsolódások. Hangsúlyossá vált a személyes tér, minden értelemben. Megtapasztaltuk ennek a pozitív és negatív hatásait. A Proxemika című szobrom is erre a jelenségre reflektál, a személyes tér egyfajta kézzel fogható interpretációja. Maga a cím jelentése sem más, mint "A kommunikáció és a hétköznapi tevékenységek során a személyek között betartott távolság, a tér emberi felhasználása a kultúra egyik jellegzetes megnyilvánulási formája. Központjában a társadalmi és személyes tér problémája, valamint ennek érzékelése áll. ..."
Az acélból készült forma, egy apró rovar szárnyának sokszoros nagyításából épül fel, létrehozva egy zárt teret amely gyakorlatilag megközelíthetetlen. A szárny, mint a szabadság szimbóluma, körülöleli a láthatatlan teret, melyet most kivételes figyelemmel kell távol tartanunk egymástól."
Ez az alkotás színében és címében biztosan más. De a 2021-es év sem volt könnyebb, egyszerűbb a kapcsolatok, kapcsolódások terén. Lehet volt egy pici fellélegzés, de újra eluralkotott a bezártság, felerősödött a szabadság iránti vágy. A szín (ami egyben egy sorozat alapszíne) viszont megkülönböztet, meleget, szeretetet áraszt, közelítés, közeledés (?).

---