Epreskert: kiaknázhatatlan. Ha arra járok, beugrom, hiszen mindig találok olyat, ami sokszor érthetetlen módon nincs még fenn a lapon. A kertben jól megférnek egymással a múlt hagyományos és a jelen kortárs művei. A kert, maga örökösen változik, sokszor bővül, néha eltűnik egy-egy alkotás, forognak.
A múlt is kettős, hiszen itt megtalálhatók azok az alkotások, amiket Stróbl gyűjtött oktatási céllal, de azok is, amit tanítványai készítettek, igaz legtöbbször előzőhöz kapcsolódóan.

Két tanulmány is szentel egy-egy bekezdést a most bemutatott szoborról.
Egy másolat, a sok helyen és sok változatban fellelhető Marcus Aurelius ábrázolása:
Révész Emese szavai "Az emlékezés és felejtés kertje" szobráról:
"Marcus Aurelius társuralkodója, Lucius Verus büsztje számos variációban maradt fenn a világ múzeumaiban. A Stróbl által az egyik legtehetségesebbnek tartott, ám korán elhunyt tanítványának, Fakits Ernőnek másolatában áll ma az Epreskertben. Kivételes módon az erősen megrongálódott, kőből faragott fej díszes, feliratos talapzata is fennmaradt." ^[1]

Nagy Ildikó tanulmányából – kicsit máshogy: "...gipszmásolat nem maradt ránk a mesteriskolából, maradtak viszont növendékek által kifaragott márványmásolatok antik fejekrôl. Ma is a kertben áll (sajnos sérülten) Lucius Verus feje, Fakits Ernô munkája, és tudjuk, hogy Vaszary László egy Herkules-fejet faragott ki." Utóbbit ld. a kapcsolt lapon. ^[2]

---