„A költő sírja
írta Móra Ferenc
(Részlet,)
Fehér márványoszlop tetején két összebújó pelikán, a legendák szent madara, amely szíve vérével táplálja szülötteit; öt éhes fióka tépdesi az anyamadár mellét, egymásnak elögetve, mégis egymáshoz simulva. A fehér márványban aranybetűs írás: Kisteleki Ede költő és író, 1861. nov. 25—1931. május14 Alatta az anya-pelikán neve, a költő hitveséé, aki pár hónap múlva utánaszállt párjának az égi magasokba. A sírkő lábiban négysoros vers:

Napfény sugárzik a madarakról,
Szívért epedni jobban nem lehet,
Szülöttet mely szülővel egybekapcsol,
E szobrocskákban él a szeretett

— Ez ihletett meg, — mondta szerényen a fényes szemű szobrász, Istók János, mikor elragadtatva magasztaltuk neki alkotása finom szépségét és mély szimbolikáját, amely a rákoskeresztúri temető márvány erdejében annyi művészet közt is magához kapja a szemet. — Azt csináltam meg, amit ő álmodott meg magának abban a négy sorban.”^[1]

A síremlék története:
(Részlet,)

"Pelikános sírjukat egy évvel később, 1932. május 22-én avatták fel többek között Móra Ferenc beszédével.

Valamikor az 1920-as években Kisteleki besétált Istók János műtermébe, ahol meglátott egy pelikánszobrot. A vízimadár nagyon megtetszett a költőnek, s még ott a teremben pennát s papírt ragadott, verset írt. Ekkor még nem sejtette, hogy saját sírversét írta meg.

A költő halálakor Istók János szobrász felkereste a gyászoló családot az elhunyt versével, majd kifaragta a pelikáncsaládot: a költőt, feleségét, s öt gyermeküket, mely jelképezni hivatott azt a mély szeretetet, mely Kisteleki Edét családjához kötötte. A sír aljára a pelikánvers négy strófáját is bevésték"

Felhívom szíves figyelmeteket az idézet részlet linkjének megnyitására, hogy megismerhessétek teljes egészében Cseh Vilmos "Napfény sugárzik egy pelikáncsaládról a Kozma utcai temetőben" című - fényképekkel illusztrált - írását ^[2]

---