Ezt aműlapot kénytelen vagyok azonnal megcsinálni. Már legalább harmadik alkalommal fotóztam az építmény három szoboralakját, de mindig valami baleset érte a sorozatot. Legutóbb pl. meggondolatlanul töröltem őket – további kb. 200 képpel együtt.
Ma gyönyörű napsütésben útba ejtettem a Dózsa György út és a Lendvay utca sarokházát, befordultam és ott fogadtak, vártak.

Az épület 1900-ban kapta meg a építési engedélyt, Brüll Henrik Géza gazdag iparos és kereskedő megrendelése alapján úgy, hogy a következő évben már el is készült. Tervezői Kármán Géza Aladár és erényi Ullmann Gyula építészek voltak. Viszont a tulajdonos már néhány év múlva kénytelen volt eladni, így Groedel Bernát költözött be feleségével és tíz éves, Dóra nevű lányával. Az épületet igencsak a jó ízléssel tervezték. A Groedel-család három évtizedig élvezte szépségét és kényelmét.
Az épületet a szecesszió stílusjegyei uralják, de ötvözve az akkor még igen népszerű historizmus jegyeivel. "A tervezők a Magyarországon éppen egyre szélesebb körben népszerűvé váló szecesszió, illetve a korban még mindig népszerű historizmus jegyeit is rejtő homlokzatok mögött sem fukarkodtak a díszekkel. Kérdés azonban, hogy az épület megszületésével egy időben, vagy már az új tulajdonos idején született meg a kazettás mennyezetet kapott neoreneszánsz és szecessziós részleteket mutató ebédlő."
A család 1938-ban a házat és értékes gyűjteményüket kénytelen volt eladni. Az ezt követő idők alatt változatos tulajdonosai voltak, amire természetesen a történelmi változások is hatással voltak (és vannak).

A Lendvay utcai oldalon, az ablakok között állnak "a fiúk". Sajnos semmiféle irodalom nem említi sem a figurákat, sem esetleg alkotójuat – mint ahogy ez ismert és megszokott az épületdíszítő szobrászat területén. Így a címet is kénytelen voltam én adni. Ehhez persze hosszasan mustráltam a fotókon látható alakokat és a részleteket.
Az első kis figura egy dudát fúj teljes erejéből. Nagy munka ez, kétség nem fér hozzá – mellesleg valamiért ő a kedvencem. Középen a festészet (kezében paletta) és az építészet (jobb lábánál görög oszlopfő) képviselteti magát. A jobb szélen teljes mellbedobással egy lantot pengető figura látható, oldalt kifordul és – ahogy látom – teli torokkal énekel.
Egyikük sem dicsekedhet különösebben díszes ruházattal, lényegében csak egy-egy rájuk kanyarintott palást takarja testüket.
Hogy miért kerültek ezek az allegóriák az épületre, választ nem találtam. Lehet, főleg a kor divatja, vagy a századfordulós milliő lehet az ok.

---