I. László vagy Szent László királyunk^[1] a XI. század végi magyar középkor kiemelkedő alakja volt. A "kiemelkedő" nemcsak politikájára, hanem termetére is utal, hisz kiviteles fizikuma révén tekintélyt is parancsolt. Számos hadjáratot vezetett, emiatt rengeteg legenda^[2] járt róla szájról szájra. Sok középkori templomban a mai napig megtalálhatóak nyomai ennek faliképeken, szőtteseken, freskókon.

2017-ben egy alkotótábort szerveztek Tóthfalun, Kottrik Zoltán sopronkőhidai fafaragóval és barátaival. A két település egymás testvértelepülései, így adódott a lehetőség, hogy ott is szülessenek remekművek. Ebből hagyomány lett, de ez már egy másik történet.
A szobor alapötletét az az apropó adta, hogy a 2017-es évet Szent László-emlékévnek^[3] nyilvánította a nemzetpolitikai államtitkárság a „lovagkirály” trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából.

A közel 2 méter magas szobor az idősödő királyt ábrázolja harci öltözetben. Fából nehéz páncélinget mintázni, de a művésznek ez remekül sikerült. Arca egyszerű, de rögtön felismerhető, hogy kit is ábrázol. Bal kezében harci fejszét tart, jobbján pajzsot. Testét hosszú köpeny takarja, lábán egyszerű csizmát visel.
Az alkotást június 17-én a Rózsafesztivál keretében avatták fel a Munkás Szt. József Rk. Plébánia kertjében^[4]

Kis adalék: Kottrik Zoltánnak nem ez az első "Szent László-s" faragása, hisz lakóhelyén Sopronkőhidán az Agg-hegyen a Kotecsi parkerdőben is van egy ilyen alkotása. A harci bárd, a pajzs és a köpeny azon is szerepet kapott, de mivel nagyobb rönkből készült, más perspektivikus hatást vált ki az emberből. Talán emiatt is nevezték el a tóthfalusiak az övékét "cingár Lacinak"...

---