Bő egy éve jártam – bár nemelőször – ebben az iskolában. Kerestem, vadásztam.
Mióta itt serte-pertélek a Köztérképen, mindíg is nagy élvezetet találtam abban, hogy felkeresek egy alkotást, egy helyet. A bejutás külön élmény. Előre mondom, megtörtént, engedély is volt... De ez nem a korábbi, örömteli.
Még a várakozás ideje alatt készítettem ezeket a fotókat az iskola névadójának domborművéről. Most úgy döntöttem, ezt mégis megcsinálom. Ady Endre megérdemli.
Nem sikerült megtalálni az alkotót, ill. nem sikerült beazonosítani a szignó alapján sem. A gimnázium honlapja nem ír róla, így csak annyit tudok róla, hogy itt áll az előtérben, figyelve a ki- és be-özönlő gyerekeket.
Az ábrázolás középpontjában Ady Endre portréja. Jobbra aláírása, körben a költő versének sorai.
A hőkölés népe című verset Bíró Lajos számára írta... – idézve: "akivel szerencsés volt régi találkozásom / s örök a barátságom".
"Ez a hőkölő harcok népe
S mosti lapulása is rávall,
Hogy az úri kiméletlenség
Rásuhintott szíjostorával.

Mindig ilyen volt: apró kánok
Révén minden igának barma,
Sohse harcolt még harcot végig,
Csak léhán és gyáván kavarta.

Erőt mutattak, erőt látott,
Vertnek született, nem verőnek.
Önerejét feledte mindig,
Sohse szegzett erőt erőnek.

Betyár urai így nevelték,
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz
S ki egyszer rugott a magyarba,
Szinte kedvet kap a rugáshoz.

Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,
Fejét, jussát, szivét kobozzák
S ha nehányan nem kiáltoznánk,
Azt se tudná, hogy őt pofozzák.

Csak a Csodák-Ura meglátná
Végre ezt a szánalmas népet,
Adna neki csak egy dárdányi,
Úri, kis kiméletlenséget.

Hogy néhány maradt sereghajtó
Törötten, fogyva azt ne vallja:
Ezért a népért úgyis mindegy,
Ebsorsot akar, hát - akarja."

---