Hol van már október, elmúlt már november is, új évet írunk. Rég elbontották azt a bemutatót, ami az Art Market Budapest programfüzetében is szereplő rendezvényt egészítette ki "Az ellentétek vonzzák egymást" címmel. Négy kortárs művész anyaga szerepelt a HAB kertjében, ill. emeleti teraszán. Két nő-két férfi, ki-ki egyéni, jellegzetes stílussal. "... lágy vonalak kelnek dialógusra a geometrikusabb, szögletesebb formákkal...." ^[1]
Székó Gábor egy, vagy bármelyik művének bemutatása nekem erőn felüli feladat. Így kölcsön veszem egy 2024 évi kiállításmegnyitó művészettörténész általi értékelésének részleteit, amennyire köthetők az itteni alkotásaihoz.
Úgy írják/mondják, Székó Gábor kompozícióiban gyakran épít be növényeket. Az így rögzített növények ennek hatására megállnak a fejlődésben, picik maradnak. Felmerül a beszédek során a bonsai-hasonlat. Mindenképpen említésre méltó a kapcsolat a japán kert-művészettel, a japán kert értelmezésében (meghallgatásra érdemes gondolatok).
Eddigi elemzők, a művész alkotásait mini-épületekhez hasonlították. Kapcsolódva a japán gondolkozáshoz, akik a kertet az épület folytatásának tekintik, az elemző ugyanezt a kapcsolódást látja a kiállított művekben. "...itt is ezek a minimakett-szerű épületek, amelyen különféle nyílások, látvány-nyílások, apró kis kitüremkedések vannak elhelyezve, mint afféle épületek szituálják magukat, amiből rátekintünk a kertre..."
A konstruktív művészetről: "Általában, ha geometrikus formákkal találkozunk egy kiállítótérben, az egy picit nehéz, mindíg úgy érezzük, hogy valami baj van velem, mert én nem tudom mit kell érteni egy kocka alatt, vagy egy golyón, ami rajta inog a kockán...hogy akkor úgy érezzük, hogy fel van adva a lecke..."
A 20. században kialakul egy vonal a konstruktív művészetben. Ez az a demokratizálásnak, a szocialista eszmék kibontakozásának az időszaka, így sokan keresték, hogyan lehetne egy olyan művészetet csinálni, ami mindenki számára érthető, vagyis nem függ származástól, vagy attól, milyen iskolázottsága van, egyformán értelmezhető. Erre választották a mértani formákat.
Tehát a mértani forma egy olyan "univerzális vizuális nyelv volt, amit kifejezetten a művészet demokratizálására céljául szántak a művészek. Úgy hogy ha így tekintünk ezekre a formákra, mint olyanokra, ami mindannyiunk számára nyitott és értelmezhető formák, és tulajdonképpen, amit látunk, azt kapjuk, nem feltétlenül kell mögötte mindenféle metafórákat képzelnünk, akkor azt látjuk, hogy ez egy borzasztóan demokratikus művészet...." ^[2]

---

Angol leírás, sztori

í