Iancu Fondor^[1] román politikus a XIX-XX. század fordulóján élt. Egy bukovinai kis faluban született, ami akkor az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. Édesapja a Habsburg uralom alatt kormánytisztviselő volt. Emiatt német iskolába járt, majd a Czernowitz-i Német Gimnázium középiskolai tanulmányai után érettségivel a bécsi egyetem jogi karán tanult, ahol 1894-ben diplomázott. Már az egyetem évei alatt bekapcsolódott Bukovina politikai életébe, a "fiatal" románok politikai csoportosulásának tagjaként. Az újonnan létrejött politikai formáció megpróbálta átvenni a Bukovinai Román Nemzeti Párt irányítását. 1918 őszén Storojineț város polgármestere lett. Végül Flondor vezetésével Bukovina egyesült Romániával, lezárva egy történelmi korszakot, és új fejezetet nyitva a román nemzet életében.

A "Nagy Unió" századik évfordulója tiszteletére sokan vettek részt Gyulafehérváron a mellszobor leleplezésén, köztük a környező falvak polgármesterei, a gyulafehérvári regionális tanács elnöke, Ion Dumitrel, valamint Gyulafehérvár polgármestere, Mircea Hava. Az ünnepi beszédek elhangzása urán avatták fel a mellszobrot.^[2]

A bronz mű egy 120 cm-es posztamensen van elhelyezve, 5/4-es méretben. Megformálása egyszerű, egy középkorú férfit látunk, semmitmondó arckifejezéssel. Egy inget vagy nyakig begombolt felsőt visel, mellkasán a Román Korona Rend nagykeresztje^[3] látható, ez a kitüntetés a Román Királyság egyik legmagasabb elismerése volt.

---