Már nagyon-nagyon régen volt, hogy jártam ebben a templomban. Akkor a karzaton voltunk a kórussal, orgonakíséret, hangfelvétel...
Tudtam, hogy itt Majzik Mária egy alkotása látható, de sehogy nem tudtam lemenni a földszintre a szoros napirend miatt. "Nem baj, majd visszajövök...". Azóta eltelt több, mint 15 év és valahogy elmaradt. Előfordul...
Érdekes módon, nemrégiben (tudom, már márciusban) a véletlen vitt arra és rácsodálkoztam a templomra, hiszen én már jártam itt! Akkor zárva volt.
Később találkoztam a művésznőt búcsúztató cikkel, felerősödött a restancia érzése. Elmentem újra, akkor már a miserendet is figyelve. Többször körbejártam, de nem találtam az alkotást. Lementem az urnatemetőbe is, ahol egy idős asszonnyal találkoztam. Segített. Nincs lenn és ő nem is ismeri, de felvezetett a plébános úrhoz, akitől megkérdezhettem.
Ő már nem ismerte az alkotást. 2016-ban, a felújítás után került ide, de akkor már nem volt látható. Viszont ajánlotta a honlapon lévő galériát. Itt látott egy fotót, de ennek alapján ő nem tudta értelmezni, mint mondta, túlságosan "non-figuratív" az ábrázolás.
V. Majzik Mária művészetét egészen egyedi ábrázolásmód jellemzi. Non-figuratívnak nem mondanám, de igaz, hogy néha alapvetően nem is realista. Nehezen találtam meg a fotót, sajnos, nem is igazán jó. Találtam viszont egy későbbi leírást, a művész szavai segítenek az értelmezésben – visszaemlékezés.
"...nem a keresztről levett Krisztust ábrázolta, hanem magát a szó jelentését vagyis a szánalmat könyörületet Egy angyal öleli egyik szárnyával Jézus testét, másik, törött szárnyával pedig húzná felfelé, de nem tudja felemelni. A test Magyarországot jelképezi: „csupa repedés, csupa seb, s ordító férfifejben végződik”." ^[1]
Másik (1997-ben kelt) cikk is foglalkozik az alkotással, de túlságosan hangsúlyt kap benne az újságíró értelmezése, a dombormű "magyarsága". Ugyanitt olvastam, az avatást szeptember 11-én, a du. 6 órakor kezdődő ünnepi szentmise keretében tervezték. ^[2]

---