Szoboravatást terveztek az elmúlt év novemberében, 22-én. Az alkalom: a Lánchíd felavatásának 175. évfordulója, helyszín: Graphisoft Park.
A szobor a sokat megélt Lánchídra emlékezik úgy, hogy annak fő elemei magáról a hídról származnak. A Széchenyi Lánchíd mellvédjének köveit használta fel Mohácsi András 2013-ban, a mű elkészítésekor. Két ilyen törött kőtömböt illesztett egymáshoz kétoldalt egy-egy csapolás segítségével – kényes egyensúlyi helyzetben.

"A vízszintesen elhelyezkedő kőlapokból kiemelkedve áll egymáson két kőoszlop. Az oszlop elemeket pedig csapolással egy kisebb kőtömb fogja össze. A szobor összhatásában olyan, mintha megmozdulna, kicsit úszik előre a térben, a háta mögött megjelenő épülettömbhöz képest. A szobrot látva, szinte közvetlenül érezzük a tömbök súlyát, az egymásra illesztés logikáját. Az egymásra illesztett kövek majdnem kibillenek, de mégis, van az egész alkotásban valami mozduló könnyedség. Az összeillesztés logikája kívülről olvasható, a statikai elvek érvényesülése könnyen átlátható a mű megszemlélése során..."

A plasztikában a híd története jelenik meg. "...nemcsak formai és szerkezeti üzenetet közvetít felénk. Láthatunk benne a művészi kifejezésen keresztül érvényesülő törekvést a történeti emlékezet megjelenítésre is.
A Széchenyi Lánchidat többször átépítették. A II. Világháború alatt, Budapest ostromának idején 1945-ben a német katonaság felrobbantotta a hidat. A Lánchíd nemzeti jelképe Magyarországnak. Ez a híd többet jelent, mint közlekedési utat a Duna két oldala között. A véglegesen 1849-ben, november 20-án átadott híd a magyar felvilágosodás, a magyar polgárosodás jelképe...." ^[1]

Az alkotó utóbbi mondathoz gondolatai az avatáson: "Ennek a szobornak a felállítása azért is fontos, mert az elmúlt évtizedekben nemcsak Budapesten, de Magyarországon is radikálisan lecsökkent az autonóm köztéri alkotások megjelenítésének lehetősége. Nemzetközi viszonylatban viszont a kortárs szobrok köztéri kihelyezése egy természetes folyamat. Én úgy látom, az autonóm szobrászati alkotások az autonóm polgári létezés attribútumai. És remélem, hogy a szobromban a Lánchíd kövei emlékeztetnek minket arra, hogy a polgári fejlődés az időnként bekövetkező nehéz idők ellenére megállíthatatlan..:" ^[2]

A fotózás végére a nap is kisütött. Az anyagot a forrás gránitnak írja. Akkor derült ki, hogy a durva felületű gránit milyen csodás! Piciny, csillogó szemcsék mutatták meg magukat... és a híd nem-igen emlegetett értékét.

---