Az a történet, ami a Záborszky pince helyiségeiben található szoborgyűjteményhez engem kapcsol, egy valamikori látogatással indult, amikor megállapíthattam, itt támogatják a képzőművészetet. Az előtérben, annak első helyiségében ti. több szobrot is láttam. Nyuszi voltam még, nem érdelődtem, a limitált idő miatt nem kértem engedélyt a fotózáshoz. Így maradt a hosszan elhúzódó gondolat, ide vissza kell térni. Mindez itteni pályafutási elején, vagyis sok év telt el azóta, de visszaérve más helyzetet találtam.^[1]
Az itt látható sorozat magját jól azonosítható módon egy 2019-es kiállítás anyaga adja, ahol a Mészáros László Képzőművészeti Kör korábbi és akkori tagjainak műveit mutatták be. Akkor is meghatározó arányban Hajas József művei voltak láthatók.
A mostani gyűjtemény nyilvánvalóan átfedésben van azzal, de mindenképpen Hajas alkotásaiból szerveződik, legalábbis többségében, vagyis amolyan életműkiállításnak mondható.
Martos István mellszobra mellett áll az alkotó fiát formázó büszt. Olvasom_ "Kezdetben a művészköri alkotótársak és családjának tagjai voltak a modellek (...) és több, volt kollégáját, például az általa tisztelt Deli Pált mintázta meg, emlékezetből, fotó segítségével. Igényességére vall, hogy nem gipszben, hanem bronzban készíti szobrait. "
Hajas Tamás személyét nem tudtam beazonosítani, vagyis életrajzi adatok nincsenek. Talán a szobrász Kristóf, esetleg Kata unokájának (is) édesapja, de sajnos, ez is csak találgatás – bár logikusnak tűnik.
Marad a portrék megformálására vonatkozó leírás, idézem a katalógusból: "A művész számára, az ember számára, semmi sem lehet izgalmasabb, mint egy másik ember arca. Hajas Józsefet talán ezért foglalkoztatják elsősorban a portrék. Az általa megmintázott személyekhez mindig valami konkrét, vagy elvont szál fűzi." ^[2]

---