Az egyik meglepetés és újdonság a Farkasréti Mindenszentek Plébánia látogatásakor ez a szobor volt. Nem véletlen, hogy ránézésre a szobrot is, sőt alkotóját is azonosítottam, hiszen 2017-ben ott voltam az eredeti, teljes méretű köztéri változat avatásán.
Azért mégis sikeresen megdolgoztatott – nem csak azért, mert külön út volt –, de itt az alkotásokat szinte következetesen rettentő rossz megvilágítással, pontosabban háttérvilágítással helyezték el, ami fotózás szempontjából gyakorlatilag tilos. Viszont ha így van, hogy kerülhetném el?

Beszélgetve a kedves hölggyel, aki segített bejutni a templomtérbe (bár ez a szobor még a szabadon látogatható előtésben van), elmondta, hogy a szobrászművész a Farkasréti Templomot látogatja. Ennek alapján gondolom, adományként került a veszprémi szobor mini-változata ide és bizony érdekes érzés, hogy amint az ember belép az ajtón, a feje felett máris egy ilyen dráma zajlik.

A konfliktus alapja, hogy a Sátán Istenhez hasonlítja magát: "A Sátán fegyvere az önistenítés. Saját magát, és csak saját magát akarja követni, másra nem akar hallgatni, Istenre meg aztán semmiképpen. A Sátán jelmondata, satakiáltása: Olyan akarok lenni, mint az Isten!"
Mihály főangyal válasza, amit "lángoló kardként" a Sátánnak szegez: "...„Kicsoda olyan, mint az Isten? Se te, se én, se senki más nem olyan, mint az Isten! Nem olyan bölcs, nem olyan hatalmas, nem olyan jóságos. Senki sem egyenrangú Ővele, senki sem tudja még megközelíteni sem az Ő végtelen fenségét, Istenségének titkaiba senki sem tud behatolni! Őrá kell hallgatni, nem saját magunkra!”"
Így indul kettejük harca – Ádám és Éva, az emberek megkísértése után –, ami nem csak a fegyverek, hanem eszmék egymás elleni csatája, ahol a főangyal az egyedüli méltó ellenfél és győz az önistenités, vagyis az Istenellenesség ellen.

---