Gách István kétalakos bronzszobra egy több mint három méter magas talapzaton áll. A művész maga is harcolt a háborúban, és csak 1920-ban tért haza a hadifogságból.
Az emlékmű állításának gondolata már 1914-ben felmerült. Meg is bízták Holló Barnabást a tervezéssel. A terv elkészült, ma a Hajdúsági Múzeumban látható. Időközben a művész meghalt, így az emlékmű kivitelezése későbbi időpontra tolódott. Új pályázatot írtak ki, melyen Medgyessy Ferenc is részt vett, de nem ő nyerte meg.
Gách István szoboralakjai másfélszeres életnagyságúak. Egy idős hajdú fog fel egy leroskadó fiatalt. Az alkotást Horthy Miklós kezdeményezésére 1927. június 3-án avatták fel.

A képek átnézése során tűnt fel egy, az eddigi településeken feltett I. világháborús emlékművektől szokatlan dolog. Nincsenek ott a talapzaton körben az áldozatok nevei. Mégpedig azért, mert kb. 2 ezer nevet kellett volna odaírni.
Az áldozatok nevei a városháza épületén belül három hatalmas méretű emléktáblán láthatóak, amelyet Gerenday Antal és fia cég készített.
A szobor bronzalakjait Vignali öntödéjében készítették. A szobrász neve mellett ez is szerepel a talapzat címoldali részén.

2019-ben szóltak böszörményi ismerőseim, hogy felújítják az emlékművet, menjek, fotózzam le. Hát, én 2020 tavaszán ugyanabban az állapotában találtam az emlékművet, ahogy már tíz évvel ezelőtt is láttam. Vagyis magáról a szoborról nem szedték le az évszázados mocskot, koszt. Bármit csináltak, az csak látszat...
Ezt írta a tudósítás: "Az első világháborús emlékmű rekonstrukciója is megtörtént, 1,5 millió forint pályázati pénzből, illetve 3,9 millió forint önkormányzati önerőből."
Forrás: http://www.hajdupress.hu/cikk/atadtak-a-felujitott-elso-vilaghaborus-emlekparkot
Igen, ebből a kicsinyke összegből csak a parkra futotta, a térkövekre, meg a padokra. Az alkotásra semmit nem költöttek, mert az legalább tízmillió lett volna...