"Szathmáry Gyöngyi szobrát szinte átitatja a görög szellemiség. Az istennő teste kanellurás, görög oszloptörzsből bontakozik ki, óvón tárja szét csonka karjait, hajzuhataga kétoldalt, mint éltető forrás fodrozódik keblein.

A szobrász eltért a hagyománytisztelő ábrázolásoktól, hiszen Hygieiát, Aszklépiosz leányát szelíd tekintetű szűznek ábrázolták, gyakran csészével a kezében, amelyből a gyógyító istenség jelképét, a kígyót itatja. A szobor végső formájában az istennő azonosítását megkönnyítő jelképek nélkül készült el, ám így alakjának költőien szárnyaló megfogalmazása születhetett meg. A szoboralak megjelenése a konkrét utalások nélkül is érthető szimbolikával jelöli az intézményt, utalva így az ott folytatott tevékenységre.

A szép részletek és a főnézetből föltáruló látvány sem feledteti ugyanakkor a szobor egynézetűségét."
Forrás: Tóth Attila:Szeged szobrai és muráliái, 1993 286.o.

---