A város ún. keleti temetőjét 1969-ben zárták be, ill. azóta nem temetnek ide. Természetesen nincs zárva ténylegesen, mert szabadon be lehet jutni, és meg lehet nézni a sírokat.
Dobó Sándornak, aki a Tanítók Egyesületének elnöke volt, méltatlan helyen, a temető egy teljesen elhanyagolt részén van az ülőszobra.

Érdekes egy hely, egyedül biztos eszem ágában nem lett volna odamenni, és eljutni a szoborig, ami jelen állapota szerint legalább fél méteres elszáradt fű között van.
Az alkotás valamivel nagyobb, mint az életnagyság.

"Dobó Sándor pályája kezdetén, már büdszentmihályi tanítóként is a legnemesebb értelemben vett néptanító volt. Számtalan egyesületben viselt tisztséget, pl. a Gazdakör jegyzője, az önkéntes tűzoltóegyletben jegyző és tiszthelyettes, két temetkezési egyletet szervezett, igazgatott egy keresztyén fogyasztási szövetkezetet. Közben tanügyi cikkeket írt a Szabolcs vármegyei Közlönybe, közülük egyet a Bars Vármegyei Közlöny is átvett, és munkáját pályadíjjal jutalmazta. Rendszeresen dolgozott a Protestáns Népiskolai Lapba, és már elnöke volt az Alsószabolcs-hajdúvidéki református tanítóegyesület északi részének.

Tanügyi lapszerkesztőként olyan tiszteletben állt, hogy halála után a Tanítók Lapja címoldalán feltüntették: „Negyven évig szerkesztette Dobó Sándor”.

A tanítóság érdekében írt számtalan cikke alapján nevét már az 1890-es évektől országszerte, így a Parlamentben is ismerték.

1891-ben felkínálták számára a tanfelügyelőséget, de ő maradt tanítói hívatásánál.

1894-ben szervezője volt a debreceni tanszerkiállításnak, tagja a bírálóbizottságnak, és szerkesztette a Kiállítási Értesítő című lapot."
Az életrajz forrása, és további része: http://www.bethlen-hbosz.sulinet.hu/index.php/iskola-tortenet

---