A család kezdeményezte az emlék állítását, amihez a néhai miniszterelnökhöz kapcsolódó szervezetek csatlakoztak (Piarista Diákszövetség és a Magyar Demokrata Fórum, "a kezdetet és a véget meghatározó két fontos intézmény"). Makovecz Imre merült fel, de ő továbbadta a feladatot Melocco Miklósnak, bár az alapkoncepció kialakításában meghatározó szerepe volt.
"A szoborrá szilárdított drapéria" kettőjük igen látványos, egyben leginkább kigondolt alkotóeleme az elkészült alkotásnak.
A kritikus hangon íródott cikk a mű leírását megjegyzésekkel címkézve közli. Kivonat a címkék nélkül, az egész olvasható a megadott linken:
"Háromfokú, konzolos kiszögellésű, négyzetes alaprajzú pódiumon nyugszik a kompozíció, amelyet a délnyugat – északkelet tengely mentén csupán két hasadékszerű kapuban végződő ötfokú és enyhe ívelésben szűkülő lépcsősor bont meg. E nyílások teszik lehetővé, hogy az emlékmű körüljárása után a sír közvetlen közelről is látszódjék... A posztamensen és a fölvezető fokok vízszintes sziluettjein kívül más egyenes síkfelület az emlékművön nem található. Nem is férne rá: a sárgás-rózsaszínes kőfaragvány ... a kapuk fölött két helyen összefogott olyan drapériát formáz..., amelynek négy sarka a talapzat sarkaival egyező irányba állítva négy életnagyságúnál alig kisebb figurában végződik, mintegy azt az illúziót keltve, hogy a “kőleplek” az alakok “hátára vannak rögzítve”, s általuk vannak “kifeszítve a szakadáspont végső határáig”. ... A széthúzó figurák átlós elrendezésben rímelnek egymásra... Az északi és déli alak ágaskodó lovon ül, kantárok helyett egy-egy koponyájukról leválasztott szarvasagancsba kapaszkodva. A keleti és a nyugati alak teste kivehetetlen, minthogy csuhába vannak öltözve, bő köpenyük legföljebb a kezüket hagyja szabadon: ők egy-egy keresztet markolva fordulnak a nekik rendelt égtáj irányába... A párok rímelnek is, különböznek is egymástól. A nyugati csuhás alak bajuszos, ráncos, és áldóan emeli magasba a keresztet. A keleti viszont bajusztalan, szigorú, és fegyverként szegezi a szent jelképet. A déli lovas bajuszos, és görnyedten bukik a lovára. Az északi bajusztalan, és lendületesen vágtat kifelé... A szimmetriáktól és aszimmetriáktól eltekintve valamennyiüket egyneműsíti a faragásmód és a faragáson túl a részletek argumentatív szerepeltetése, például a ló hasán a kidagadó erek, az egyik lovas mezítelen lábfején a domborodó köröm, az egyik csuhás könyökén a harmonikázó bőrredők stb. A véső érzéki-érzékeny használata a sír körül, a belső térben is folytatódik, azzal a különbséggel, hogy nincs figurális dísz, s hogy a belső drapéria felülete alárendelődik a kváderszerkezetnek, meg-megtörik, mintegy fölfedi az anyag valódi természetét... Távolodva most már az emlékműtől, és rá messzebbről visszatekintve, az előítéletektől nem háborgatott és (Erwin Panofsky angol művészettörténész klasszikus terminológiáját kölcsönvéve) a vad befogadó könnyen érzékcsalódás, inkongruenciaélmény és némi kegyeletsértő képzettársító gondolat hatása alá kerülhet. Végtére is a karéjban nyílt tisztás közepére komponált forma erősen hasonlít egy múlt század végi hamutartóhoz. Hiába nagy az emlékmű... Valami miatt azt érzi az ember, hogy kisebb önmagánál. Mintha egymásnak ellentmondó parancsok utasításai alatt nyögve volna kénytelen megelégedni az ízléses asztali dísz státusával, ahelyett, hogy… Mi helyett is? ..."

---