A mutatós térplasztika fák által teljesen rejtett, sötét helyen áll. Példa arra, amikor a tájtervezés, várostervezés különböző területei összehangolatlanok. A sokba kerülő, értékes, szép szobrot a(z egyébként szép, zöld) fák eltakarják. (Sok esetben találkozunk ilyennel az országban, a szép, díszes épületeket, amelyekből kevés van, fák takarják, dús koronával. A jellegtelen, provinciális, elnagyolt, vagy randán átépítetteket pedig semmi se takarja. A kertészetnek is szolgálnia kéne, méghozzá úgy, hogy ami előnyös, kiemeli, ami csúf, elrejti. Remélem, majd egyszer idehaza is így lesz.)

Az alkotás egy pályázat eredményeképpen került felállításra, amelyet Tarján városrész köztéri alkotásokkal való díszítésére írtak ki a hetvenes évek elején. Második díjat nyert, és egyedüliként került felállításra, a többi terv - érthetetlen módon - nem valósult meg. (Akkoriban még kiemelt ügy volt a közterületek díszítése, erre különítettek el forrásokat.)

Nagyon örültem, amikor megtaláltam, mert tartottam tőle, hogy már eltűnt. Magas betontalapzata védi a rongálóktól.

Mellékeltem egy fotómontázst, amely feltehetőleg a pályázathoz készülhetett, az alkotó honlapjáról származik. Azon egy alacsonyabb talapzaton van, de a megvalósult magasabb jobban illik a szobor arányaihoz.

Tarján városrész első köztéri szobra, mely a meghirdetett díszítőszobor-pályázat második díjas alkotása. A magas, kecses betonoszlopra helyezett hullámokat idéző, dinamikus, áttört, horizontális, hegesztett lemezkompozíciója együttesen T-betűt formáz. Ez a T-betű utalhatna Tarján városrészre, ugyanakkor a plasztika dinamikus mozgása a közeli Tiszára. A szobor alapvetően frontális alkotás, csupán két nézetből élvezhető maradéktalanul.

---

Angol leírás, sztori

The sculpture ornaments the resindental area Tarján.