A második világháború harcaiban elesett szovjet katonák köztéri nyughelyét jelző emlékművek összetett problematikáját megkerülve most egy Magyarországon feltehetően egyedülálló köztéri szoborra, illetve posztamensére szeretném felhívni a figyelmet: az Esztergom belvárosának egyik terén 1983-ban felállított, Vörös Béla szobrászművész által megmintázott Haldokló fiú című, bronzból kivitelezett, kőtalapzatra helyezett alkotásra. Az izgalmas, háromszögalapú hasábba foglalt kompozíció, a féltérdre ereszkedő, két kezével a földre támaszkodó meztelen fiúalak szobra az 1920-as évek közepe óta Párizsban, illetve Franciaországban dolgozó művész egyetlen, közösségi térben elhelyezett magyarországi alkotásaként valósult meg, és különös módon - városi köztéren - síremlék gyanánt. Az 1922-ben készült, 130 centiméter magas szobor gipszváltozata a hetvenes évek második felében került az esztergomi Balassa Bálint Múzeumba, követve annak a műegyüttesnek az útját, amelyet a művész 1974-ben ajándékozott szülővárosa gyűjteményének: a háromszázhat kisplasztika - bronz-, elefántcsont-, vas- és műanyagszobor, plakett és érem -, valamint festmény és grafika mellett a Haldokló fiú is a múzeumi kollekciót gyarapította. 1977-ben a gipszet bronzba öntötték és felmerült a mű közösségi térben való elhelyezésének gondolata is, de a szoborállítás ügye a művész haláláig egyre csak halasztódott. Vörös Béla 1983. február 5-én Párizsban elhunyt, és végakaratának megfelelően hamvait Magyarországra hozták és május 19-én helyezték el a Haldokló fiú talapzatában. Így született meg Esztergom különös köztéri síremléke.