A magyar katonaköltő 2,5 méter magasságú egész alakos bronzszobrát 1938. augusztus 14-én állították fel a Várhegy lábánál, a költő halálos sebesülésének akkoriban feltételezett helyszínén. A 2,5 m magas posztamensen álló mű alkotója Dózsa Farkas András. A posztamens bal felső sarkában a Balassa címer látható.

És akinek van ideje és kedve olvasgatni, íme az érdekességek:
A Várhegy lábánál, a tanítóképző főiskola szomszédságában áll Magyarország első Balassa Bálint-szobra. Igen. Balassa! Így vésték föl - s nem véletlenül! - a talapzatára végvári költőnk nevét. Az Esztergomi Főkáptalan Hiteleshelyi Levéltárában őrzött jegyzőkönyvekben - mint azt Ortutay András kiderítette - két kivételtől eltekintve, a család tagjai mindig Balassa de Gyrmath formában vannak bevezetve.

Itt a családra vonatkozó első irat 1550-ből való (Balassa Zsigmondra utal), a Balassa Bálintról szóló pedig 1578. július 18-ai dátumot viseli, amikor 'Magnificus Valentinus Balassa de Gyarmath' megjelent a káptalan előtt, hogy az 13000 forintos adóssága fejében nagyszombati házát a várpalotai kapitány, erdődi Pállfy Tamásnak lekösse.

A szobornak a Várhegy és a Bazilika felé néző oldalán a következő szöveg olvasható:

'Állították az Esztergom megyei vitézek'

Arról: miként, hogyan, mikor, a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárában őrzött Vitézi Szék anyagában leljük meg a választ. Az iratanyagban csak arra nem találtam hiteles dokumentumot: kitől származik a szoborállítás ötlete?

Az első irat, amely már a megvalósítás szándékáról tanúskodik, a Vitézi Szék társadalmi bizottságának Esztergom vármegye alispánjához intézett levele 1937. július 10-ei dátummal, amelyben a vármegye támogatását kérik a szobor felállításához. Többek között ezt írták:

'A szent István év alkalmából elő szeretnők teremteni a vitézek lantosának, Balassa Bálintnak a szobrához szükséges összeget és a szobrot Esztergom városában felállítani. A fedezeti összeget a vitézek, irodalmi társaságok, továbbá a Balassi Bálinttal kapcsolatos városok és törvényhatóságok adományaiból kívánnók előteremteni. Balassi Bálintnak, akinek vére Esztergom város falait festette, még nincs az országban szobra. Illő és méltó dolog, hogy azt a vitézek, és Esztergom városában állítsák fel”.

Augusztus 2-án e levél hátlapjára az alispán a következőket jegyezte:

'Szíveskedjék közölni, hogy milyen stádiumban van? Mibe kerül, történt-e már gyűjtés, mily összeg folyt be, mikorra tervezik a szobor felállítását stb.?”

A Vitézi Szék augusztus 11-én iktatott válaszából:

'a Balassi szobor felállítása szakértők szerint 10-12 000 pengőbe fog kerülni. A gyűjtést megkezdtük. Eddig a Balassi Társaság helyezett kilátásba 1 000 P-őt, ugyanennyit remélünk az Országos Vitézi Széktől, a még szükséges összeget pedig oly módon kívánnók előteremteni, hogy az ország összes tiszti vitézei adnának 1-1 pengőt, a legénységi vitézek tetszés szerinti összeget. Kérni fogjuk ezenkívül a Magyar Tudományos Akadémia és az Irodalmi Társaságok adományait is. A szobrot a Szt. István év alkalmából 1938. évi augusztus hó 15-én óhajtanók leleplezni a Kormányzó Úr Őfőméltósága jelenlétében. A szobrot az érseki tanítóképző intézettel szemben óhajtanók felállítani, ahol Balassi Bálint halálosan megsebesült.'

A levél hátoldalára augusztus 18-án ezt jegyezte fel az alispán: 'Ötszáz pengőt kiutalok a benti célra, kulturális alapból.'

A szoboralap számlagyűjteményének 1. számát így a Vármegyei Háztartásialap kapja, a 2. számon a Miniszterelnökség 500 pengője szerepel. Ezt gróf Teleki Pál utaltatta ki. A gyűjtés során erre hivatkoztak is a szervezők. Természetesen megkeresték Nógrád vármegyét is, amelyhez a Balassi (Balassa) család oly sok szállal kötődött, így méltán reméltek onnan is hathatós anyagi támogatást, de döbbenettel kellett tapasztalniuk, hogy a Nógrád és Hont k.e.e. vármegyék törvényhatósági bizottsága a neves költő szobrára - ahogy a 111/1937 jkvi számmal ellátott véghatározat fogalmaz: a 'kulturális és segélyezési célokra biztosított összegből egyszer-smindenkori segély címén 50 P, azaz ötven pengő összeget állapít meg'. De azt is csak többszöri sürgetésre utalták át.

Talán nem érdektelen a szobor helyének 'ügye' sem. A szervezők által kinézett terület abban az időben az egyház birtokában volt, így a hercegprímás, Serédi Jusztinián engedélye szükségeltetett az igénybevételhez. Ezért október 11-én a vitézek társadalmi bizottsága hódoló levéllel kereste meg a bíborost, Esztergom vármegye örökös főispánját. E levélben, miután szándékukról szóltak, a következőket írták:

'Több szakértőnek véleménye szerint úgy történeti, mint városépítészeti, mint tereptani szempontból legalkalmasabbnak vélték az esztergomi érsekség tulajdonát képező azon területet, mely a Pázmány téren lévő prímási útkaparó háza, illetve a mellette felvezető lépcső és a Szczitovszky út között fekszik.

Mély tisztelettel terjesztjük Eminenciád elé azon alázatos kérésünket, hogy ezen területet a szobor felállítására átengedni kegyeskedjék és a körülötte fekvő gyepes fás rész szakszerű művészi elrendezését megengedni kegyeskedjék.

Balassi Bálintnak emlékét az országban még seholsem örökítették meg, Esztergom lesz az első, mely a szt. István jubileumi éven tartandó országos ünnepségek alatt Eminenciád jóvoltából fogja hazánk ezen kiváló katona-költőjét egy állandó emlékkel megtisztelni.'

A bíboros már négy nap múlva, azaz október 15-én kedvező választ adott, azzal hogy:

'A területet nem engedhetem át tulajdonjogilag, sőt kifejezetten ki kell kötnöm, hogy ha valamikor a kérdéses terület más felhasználásra válnék az érsekség részéről szükségessé, akkor a szobrot át kell helyezni.'

A szobor-bizottság természetesen Esztergom város közönségére is számított, a polgármesterhez ez ügyben október 15-én intézett levelet. Glatz Gyula polgármester válaszából:

'Magam részéről is előmozdítani kívánom a szép terv gyakorlati megvalósítását és a szobor talapzatának felállítása, valamint a szobor közvetlen környékének rendezésében a város készséggel fogott. Címnek segédkezet nyújtani.'

Október 25-én a társadalmi bizottság felhívást tett közzé, amelyet kimondottan a Vitézi Rend tagjaihoz intézett:

'Legyen a vitézeké a dicsőség, hogy szobrot emelnek Balassi Bálintnak! Minden vitéz ajánljon fel 1.-pengőt önkéntesen a szobor céljaira, a legénységi vitézek pedig tetszés szerinti összeget.'

Mivel október végéig már több mint 3 000 pengő gyűlt össze, dr. Lepold Antal prelátus és v. Szabó István kir. tanfelügyelő, a társadalmi bizottság elnöke aláírásával közzétették a pályázati hirdetményt. Ennek fontosabb pontjai:

A szobor Balassa Bálint emlékének méltó megörökítésére szolgál másfél embernyi magasságban . Álló szobor. A vitézi és költői jelleg kidomborítandó magán a szobron. Mellékalakok nem alkalmazhatók.

Az emlékmű Esztergomban a várhegy oldalán a Batthyány Lajos u. és a Scitovszky u. sarkán fog felállíttatni.

A szobor kivitelezési anyaga bronz, talpazatának anyaga esztergomi Strázsa hegyi kő. A szobor költségeire 4 000 pengő áll rendelkezésre. Ez az összeg túl nem léphető.

A pályaművek 1938. évi február hó 15. napjáig bezárólag Esztergomban a Vitézi Székkapitányságnál adandók be.

A pályázat lefolytatására és elbírálására szoborbizottság alakult. Ennek elnöke dr. Lepold Antal prelatus kanonok, a Balassa Bálint Társaság elnöke lett, tagjai pedig dr. Radocsay László főispán, dr. Frey Vilmos alispán, dr. Glatz Gyula polgármester, dr. Hamvas Endre prelátus kanonok, vitéz Haász Aladár miniszteri tanácsos, Say Géza miniszteri osztálytanácsos, dr. Kemenes Illés tankerületi kir. főigazgató, dr. Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos, dr. Gerewich Tibor egyetemi tanár, dr. Balogh Albin bencésgimnáziumi igazgató, Várnai Dezső mérnök, Gáthy Zoltán mérnök, Einczinger Ferenc takarékpénztári igazgató, továbbá vitéz Gerecsey Árpád, vitéz Ronkay Antal, vitéz Sághy Antal, vitéz Dudás László, vitéz Holló Kornél, és vitéz Szabó István.

E pályázat úgymond 'szűkebb körű meghívásos pályázat' volt, azaz három, vitézi címmel bíró szobrászt kértek fel és részvételre: Székely Károly és Szabados Béla budapesti, valamint Holló Kornél esztergomi szobrászokat. Furcsa mód ez utóbbi a szoborbizottságnak is tagja volt.

A felkérést mindhárman el is fogadták, a pályamunkákat pedig be is nyújtották. De a három pályázó közül csak a Székely Károly- féle két változatot ismerhettem meg hitelesen a fennmaradt dokumentumokból, ezt ő maga írta le.

1938. február 19-én délelőtt 11-kor a főegyházmegyei könyvtár (Bibliotéka) irodájában neves személyiségek vették szemügyre a pályamunkákat. Az elnöklő dr. Lepold Antal, a várbeli feltárások elindítója, dr. Gerewich Tibor, az Országos Műemléki Bizottság elnöke, dr. Haász Aladár miniszteri tanácsos és még sokan izgatottan várták a döntést.

Lepold Antal a pályaműveket - legalább is a jegyzőkönyv szerint - egyetlen összetett mondattal értékelte.

'Holló Balassát, mint katonát és költőt, Szabados inkább mint lírikust, Székely két művet mutatott be, egyikben Balassát mint hőst, a másikban pedig mint korának katonai ezredesét.'

Gerewich professzor vállalta a részletesebb elbírálást. Az akkor felvett jegyzőkönyv szerint: ' Gerewich Tibor elismeréssel adózik a vitézi rendnek, hogy Balassának szobrot óhajt állítani és hogy ennek kivitelére rendi tagokat szólított fel, de véleménye szerint ezen pályaművek közül egyik sem üti meg a mértéket és ajánlja, hogy újabb pályázatot hirdessenek, illetve ajánlotta, hogy szólítsák fel Dózsa Farkas, Csucs Ferenc, Buzi Barnabás állami ösztöndíjas művészeket.'

A bizottság Gerewich javaslatával egyetértett, Lepold Antal csak azt kérdezte: lesz-e elegendő idő a szobornak augusztus 1-éig való elkészítésére? Az idő rövidsége miatt megkérték a jelen levő dr. Say Géza miniszteri osztálytanácsost, személyesen lépjen érintkezésbe a nevezett szobrászokkal. A jegyzőkönyv nem rögzítette, de az Esztergom és Vidéke szerkesztője a lap február 24-ei számában megírta, melyik pályamunkával szemben valójában milyen kifogások merültek fel:

'Szabados Kálmán munkája artisztikus alkotás, nem fejez ki monumentalitást, önmagában véve komoly értékű művészi munka, amelyet kiválóan lehetne elkészíteni pl. porcelánból, de megnagyobbításra nem alkalmas.

Székely Károly tervei nem bronzalkotásra méreteződtek, hanem inkább kőszerű jellegűek.

Holló Kornél pályamunkáján látszik a komoly tanulmány és elmélyedés, a bronzszerűséget is ő találta el a legjobban, de hibája a túl mozgékonyság.'

Hogy a továbbiakban mi történt, arról már kevés dokumentum szól, illetve csak az bizonyítható, hogy az újabban felkért művészek a felkérést elfogadták, pályamunkájukat eljuttatták Esztergomba - 200-200 P-vel honorálták is őket, erről számlák tanúskodnak - s a bizottság ezek közül a Dózsa-tervet fogadta el: vele 1938. április 11-én kötötték meg a szerződést.

Dózsa Farkas 6000 pengőért vállalta a szobor elkészítését augusztus 10-éig.

Dózsa leveléből tudjuk, hogy június 19-én már majdnem kész a gipszminta. Június 23-án pesti műhelyében találkozott a bírálóbizottság tagjaival, akik elégedetten nyilatkoztak a műről és a kivitelezés üteméről, ugyanis már csak a szobor bronzöntése maradt hátra.

Ezt néhány nap múlva Krausz Ferenc budapesti öntő műhelyében el is végezték, az egyik számla tanúsága szerint 1040 pengőért.

Az öntés költségeit eredetileg 3 000 pengőre becsülték.

1938. augusztus 15-ére tervezték a szobor leleplezését, de végül egy nappal előbbre hozták. Még a felavatás előtt egy érdekes mozzanat zajlott: 'A szobor létrejöttének története megörökítve vagyon, egy pergament-okmányban, mely a szobor talapzatába dr. Lepold Antal prelátus-kaninok elnök, vitéz Szabó István kir. tanfelügyelő T.B. elnök, vitéz Ronkay Antal érseki tanácsos, h.vitézi hadnagy, vitéz Gerecsey Antal ny.őrnagy széktartó és az én jelenlétemben befalaztatott, mielőtt a szobor reá lett volna helyezve.' jegyezte fel v. Dudás László.

A tény, hogy nem a vitézek rendjéből került ki a pályázat nyertese, hanem egy 'külső' művész alkotása hirdeti Balassa emlékét, nem maradt visszhang nélkül. Székely Károly ezt írta Szabó Istvánnak:

'Mindkettőnknek, Szabados Béla kollégámmal együtt, igen rosszul esett ez az eljárás annál is inkább, mert a megadott utasítással mi is tudtuk volna úgy módosítani pályaműveinket, hogy azok kivitelre alkalmasak lettek volna. (valószínűleg az Esztergom és Vidékében megjelentekre utal - B-Zs. ) Ebben az eljárásban a vitézek elleni ellenszenvet látom, amit sajnos már többször kellett tapasztalnom.”

A sértődöttség azonban nem árnyékolta be az országra szóló ünnepélyt, amely hatalmas tömegeket vonzott, a Vitézi Szék külön vonaton szállíttatta az ország minden részéből a rend képviselőit. A korabeli tudósításokat olvasva megállapíthatjuk: Balassa Bálint szobrának leleplezése (is) a nemzeti érzés erősítését igyekezett szolgálni a kor sajátos eszközeivel: az elhangzott beszédek inkább a végvári vitézt, mint a költőt méltatták. A szónoklatok azonban csak az újságok tudósítóinak tolla által juthattak el az ország népéhez, a rádió ugyanis az ünnepség helyszíni közvetítését - bár a szervezők már július 25-én felkérték erre - a már összeállított ünnepi műsortervre hivatkozva július 1-jén elutasította.

Dióhéjban ennyi az ország első Balassa Bálint-szobrának keletkezéstörténetéről, amelyre sok százan adakoztak, mintegy 10 000 pengőről vannak elismervények. De ez a pénz végül is nem volt elég, a Vármegye még 1939. december 14-én is 300 pengőt adott 'további hozzájárulás' címén.

Azt már csak a történelmi érdekesség kedvéért rögzíteném: a szobron látható betűket Janosich Gyula esztergomi kőfaragó véste fel 25 pengőért, a hivatalos koszorúkat Mráz József esztergomi kertész szállította 63 pengőért, az ünnepi fotókat Tvarosek Pál esztergomi fényképész 39 pengőért készítette el, 300 pengőbe került a kiszolgáló személyzet vacsorája.

A hivatalosságok megittak 100liter világos Szentjános sört, ami 70.60 pengőt kóstált.

(Bencze Zsolt - Esztergom és Vidéke 2004. április 22.)

Angol leírás, sztori

Bálint Balassa was a considerable figure of both Hungarian history and literature. He was a great soldier and also one of the most prominent poets of his time. His 2,5 m high statue was erected at the feet of the Palace Hill, in 1938, at the supposed place were he suffered his deadly injury. The statue stand on a 2,5 m high postament, and was made by András F. Dózsa (1902-1982). In the upper left corner of the postament there is the coat of arms of the Balassa-family.