"A szoborkompozíciót az esztergomi kórház főbejáratánál levő térség díszítésére szánták. Ezért a mester az épület rendeltetésének megfelelő témát választott. Az anya féltő, óvó kéztartása, a gyerek tehetetlen, kapaszkodó mozdulata az orvos és a beteg kapcsolatát idézi fel a szemlélőben. Martsa arra is ügyelt, hogy a szobor a környezetbe is beilleszkedjék s úgy komponálta meg, hogy körvonala első pillantásra belevésődjék a néző emlékezetébe. A kompozíció szerkezete elég bonyolultnak látszik, de a szobrász rend- és egyensúlyérzéke révén harmonikussá válik.
A szobor főnézete háromszögű formációt mutat, melynek közepében történik a cselekvés - a gyermek és anya egymásba fogódzása. A háromszög csúcsán az anya feje; a szobor körvonala balra, a nő karján fut le a gyerek lábszárán keresztül a lábfejéig, a jobb oldalon pedig a nő alakján - karján, bal lábán - hullámzik alá a talapzatig. A formák ritmusa kellemes esztétikai élményt nyújt.
A háttérben dús lombozatú platánfa áll. V alakú törzse előtt helyezkedik el a szobor, melyre ráborul a fa koronája. E bensőséges környezetben éli a mű a maga életét."^[1]

Mellékelt forrás szerint 1962-ben, a KMML ^[2] szerint 1962-1966 között készült az alkotás.

---