Ády az imént mutatta be az alkotó - egyébként festőművész - egy, ezzel azonos technológiával készült, félig már elpusztult Balaton-parti reliefjét, ahol sajnos egy másik ilyen már teljesen elpusztult. Ezekhez kapcsolódik ez a jókora dombormű, amely az említettekkel ellentétben hibátlan állapotban díszíti Veszprém sétálóutcáját. Az emberek mégsem ismerik, elmennek mellette, sokszor pillantásra se méltatják, az utca színes - részben rendezett, részben gagyi - kereskedelmi kavalkádjában méretei ellenére elveszik. A technika, az anyaghasználat különleges és egyedülálló: műgyantás cement. Ezért is érdemes a figyelemre, megőrzésre. Stílusában jól illik a jellegzetes 1970 körüli lakóházhoz.

"Van aki a Bakony mélyében működő titokzatos geológiai erők játékat véli felfedezni az alkotásban, másokat a világ teremtésére emlékezteti, s némelyek szerint a megye legfontosabb ásványi kincsének, a bauxitnak absztrakt megjelenítéséről van szó." - írja egy, a városról szóló könyvecske. (Huba László: Veszprém, VMIH, 1985, 4. jav. kiadás). Egy Panoráma-útikönyv említi Tábortűz címmel a reliefet.

A szalagház kirakati zónáján található falidísz egykoron a megyei idegenforgalom központi irodáját díszítette, ez üzemelt mögötte. Ma - az átlagos fogyasztók alacsony igényeihez alkalmazkodva - melltartó- és bugyogóüzlet működik a korábban kultúrát szolgáló helyiségekben.

Korábban az egyik szomszédos üzletben egy Csemege-bolt is üzemelt, abban egy oszlopdísz került elhelyezésre, Csizmadia Zoltán Paraszt kariatidák c. mázas kerámiája.