A színház épülete annak idején nagyon gyorsan készült el 1899-1900-ban. A Fellner és Helmer tervezte épületet pár hónap alatt építették meg.
A színház előtt a nagyváradi születésű Szigligeti Ede színműíró mellszobra áll. Az alkotást 1912. december 15-én avatták fel. 1921-ben áthelyezték egy másik térre, és helyette Mária román királyné szobrát tették.
1937-ben a már áthelyezett mellszobrot is lebontották, és a Szacsvay-szoborral együtt a múzeumba került.
1941-ben a bécsi döntést követően vették újra elő a szobrot, és 1941. február 22-én helyezték vissza eredeti helyére; ahol ma is láthatjuk.

A színház magyar tagozatát, csakúgy mint a szolnoki színházét, Szigligeti Edéről nevezték el.
Debrecenből rendszeres színházlátogató csoportok szoktak menni a váradi színház előadására, én is így jutottam el májusban.
A nagyszínházat, amely előtt a mellszobor áll, évek óta zárva tartják, renoválás folyik az épületben.

Úgy tűnik, ezeknek a váradi szobroknak nem is volt olyan egyszerű 'életük'.

Találtam egy nagyon érdekes írást erről a szoborról, íme: http://varadlap.ro/index.php?m=7&id=2093&sz=200905


2014 október: Ebben az évben, március 8-án volt kétszáz éve, hogy Nagyváradon megszületett Szigligeti Ede, akit eredetileg Szathmáry Józsefként anyakönyveztek. Szülőhelyén, és Temesváron volt gimnazista. Szülei papnak szerették volna adni. Ő előbb orvos, majd mérnök szeretett volna lenni. Apja tiltása ellenére állt be színésznek. Ekkor fosztják meg nevétől, és veszi fel a Szigligeti nevet. Kisebb szerepeket kap, és hamarosan belekóstol a drámaírásba. Vörösmarty Mihály és Bajza József is biztatják. 1837-től, a Nemzeti Színház megnyitása után több sikeres darabot írt. Híres vígjátékát, a Liliomfit 1849-benn írta. Előbb rendezője, később titkára, dramaturgja, végül drámai igazgatója lett a Nemzeti Színháznak. Tanár volt a színésziskolában, 1840-től az Akadémia, 1845-től a Kisfaludi Társaság tagja lett.
1878. január 19-én hunyt el Szívbetegségben.
Forrás: Nők Lapja Kisenciklopédia nyomán (2014. március)