A Színház épületét átépítették, mert a kezemben lévő 1987-ben kiadott útikönyvben egészen másképp néz ki. Ezt az épületszárnyat viszont változatlanul hagyták, rajta Kiss Kovács Gyula lemezdomborításával.
A három női alak játékosan kedves alkotás. Egy hárfázó nő balról, egy álarcot a bal kezében magasba tartó nő jobbról.
Kicsit már rozsdásodik a mű, de láthatóan még mindig ott van, immár 46 éve.

Figyelemre méltó, hogy megőrizték az alkotást, ami az épületből kimagasló, a hatvanas években készült zsinórpadláson helyezkedik el.
Vegyes érzelmeket vált ki egyébként az ilyen stíluskeveredés. A hatvanas években az eredeti egyszerű, kis méretű színházat teljesen átépítették, modern üveg-beton épületet hozva létre. Ma ismét az üveg, a beton és a letisztult formák, a funkcionalista szemlélet a divat az építészetben, azonban a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évekig az ál-historikus divat jegyében született sok épület. Ekkor az eredetinél jóval nagyobb hatvanas években készült, akkorra már igencsak elhasználódott beton-üveg színházépületre, mintegy díszletként visszaépítettek egy, az eredetire nagyban emlékeztető, azzal megközelítően megegyező homlokzatrészletet. De a szélesség maradt, a zsinórpadlás természetesen maradt és ezt nem is tudták historizáló feldíszíteni (a fehérvári színházon is egy hasonló kocka ül, az az épület ráadásul megmaradt klasszikus, régi stílusában, sosem modernizálták kívülről), és amint látható, a kilencvenes évekre jellemző tetőablakok is helyet kaptak a stílusok keveredésében a házon.
A legfontosabb, hogy az alkotás megmaradt.