Idézet a www.einczinger.hu oldalról:
A 2000-es esztendő decemberében a Kis-Duna sétány egyik szecessziós épületének falára márványtáblát helyeztek el a következő felirattal: "1909-től ebben a házban élt és alkotott / Einczinger Ferenc (1879-1950) / Az Esztergomi Takarékpénztár főtisztviselője, festőművész, közíró. A helyi kulturális élet meghatározó egyénisége, Babits Mihály esztergomi kötődésének baráti segítője. / Esztergom Barátainak Egyesülete / Esztergomi Polgáregylet".
Einczinger Ferencet a jövő irodalomtörténete biztosan nagybetűkkel jegyzi, ha Babits Mihály tizenhét nyarának tükrében újraértékeli az életművet. Einczinger ugyanis valóságos társaságot teremtett a költő és felesége körül, így meg-megszakadt a hallgatás tornyának némasága. Nem az előhegyi nyári lakban, hanem Einczingerék Bánomi-lakótelepi pincéjében, meg a nevezett Kis-Duna sétány többablakos szobájában, udvarán vette át a vidámság a birodalmát, no meg - a legújabb vallomás szerint - Olajoséknál, vagyis az Olajos János és Vodicska Anna házaspár lakásán.

Einczinger Ferenc az esztergomi kulturális élet meghatározó alakja volt a XX. század első felében. A ma már "klasszikus" modernnek is nevezett művészeti irányzat, az avantgarde megismertetéséért és elfogadtatásáért küzdött alkotói tevékenységével és fáradhatatlan közéleti szerepvállalásával évtizedeken keresztül.