Egy kis infó, a Hegyvidék újságból:

A Csendőrvértanúk emlékszobra a budapesti csendőrlaktanya udvarán, arccal a Böszörményi út felé nézett. A talapzat ez esetben is haraszti mészkő volt, a ráhelyezett bronzszobor egy csendőrt ábrázol, amint egy alélt férfi aktot tart a karjában. Ennek allegorikus értelmét a korabeli irrendentizmussal magyarázták. A szobrot Pásztor János készítette. A hősi emlékmű létesítésének gondolata 1926 előtt vetődött fel a Magyar Királyi Csendőrség emlékbizottságában. Külön szoborbizottságot hoztak létre, de gyűjtést nem kellett szervezni, mert a csendőrség tisztjeinek és legénységének "önkéntes" adományából összejött a szükséges pénz. A csendőrség megkereste a Képzőművészeti Tanácsot, hogy az Pásztor Jánost, Kisfaludi Stróbl Zsigmondot és Szent györgyi Istvánt szűk körű pályázatra hívja. Összesen négy pályamunka készült (Pásztor kettőt küldött el). A bírálóbizottság 1926. június 8-án Pásztor első számú tervét találta a legjobbnak, a legkifejezőbbnek, de senki nem távozott üres kézzel, mert mindhárom szobrászművész 800–800 pengőt kapott.
A mű összköltsége 18 800 pengő volt. A szobor 1928 tavaszára készült el, és május 10-én, a korabeli meghívók szerint 11 órakor tartották az avatóünnepélyt. Jelen volt az akkori főpolgármester és a belügyminiszter is. Az egyik beszédben elhangzott: "Ahol felcsapott az ellenforradalom lángja, ott a csendőr is harcolt, és részt vett..." Nem csoda, hogy egy ilyen szellemiségű szobor később nem maradhatott a helyén.

Kő talapzat, bronz férfialak karjában elalélt férfival. Felirat: "Vértanuk/emlékére" Elnézést a rossz képminőségért.