Szervátiusz Tibor a honlapján a következő olvasható erről az emlékműről egy interjúban, amit Szervátiusz Klára készített a szobrászművésszel:
„Egy egész teret kellett a város szívében újrakomponálnom, megterveznem, volt tehát bőven hely arra, hogy a magyar tragédiának emléket állítsak. De helyet kapott a város lakóinak története is. Ők a dunántúli Zomba községben laktak, evangélikus vallásfelekezet tagjaiként, s amikor a földesuruk erőszakosan át akarta téríteni őket, felkerekedtek és új lakhelyet kerestek maguknak. Régi lakóhelyükről egyedül a harangjukat vitték magukkal, amely útközben leesett és elrepedt. Ez a harang most is ott található az orosházi templomban. Orosházát a századok során földig pusztították előbb a tatárok, majd a törökök, s harmadszorra az egykori zombaiak építették fel, lakták be. Erre a tragikus eseményre emlékeztet a park közepére helyezett 'Fájdalom Kapuja', két öt méter magasságú szikla, amely tartja a régi harang másolatát, s eléje egy sirató asszony került. Ez a bronzszobor fekete színű, mint a gyász volt a sanyarú sorsú zombai-orosháziaknak.
A park elején félkörben közepes sziklákat helyeztem el, s bennük történelmi évszámok: 1848, 1920, 1944, 1956. Ezek között halad el a szemlélő, majd belép a Fájdalom Kapuján át egy szabálytalan, hatalmas kőkeresztekkel betelepített temetőt idéző kertbe, ahol a tatárdúlás, török pusztítás évszámait hordozzák e keresztek. A Fájdalom Kapuja tehát nemcsak a zombai időkre emlékeztet, de minden, a magyarokat sújtó tragédiára, pusztulásra. És siratni való bizony bőven akad történelmünkben. Ezeket s az eltelt századokban elpusztult mártírjainkat, honfitársainkat siratja a Fekete Madonna.
De ahogyan továbbmegyünk az úton, felcsillan egy arannyal kiemelt évszám egy hatalmas sziklatömbben: 1991. Ez az az év, amikor kimentek az oroszok az országból, nem taposta idegen, elnyomó katona hazánk drága földjét. Ez a ragyogás azt is akarja jelenteni, hogy ettől kezdve minden okunk megvan a bizakodásra jövőnket illetően Az egésznek számomra az az újdonsága és érdekessége, hogy ez valójában egy sziklakompozíció, mint a korábbiakban említett művek is, ám itt már megjelenik a körszobor,a figurális ábrázolás ellenpontként. Ez ad sajátos jelleget az egész parknak, kompozíciónak, a kontraszt, amelyet szándékosan használtam mondanivalóm kifejezésére.”
A kompozíció az újratelepítés 250. évfordulójára készült el.