Az „emlékmű egy riadót fújó ősmagyart és egy elszántan kilépő, puskát és zászlót ragadó fiatal magyar katonát ábrázol. Három lépcsős kőtalapzata 210 cm, a bronz honvéd és mögötte a kürtjébe fújó sisakos bronz férfialak 230 cm magas. A baloldalon 32, a jobb oldalon 35 név olvasható. Középen Nagy-Magyarország sugaras körvonalán belül négysoros – ma már olvashatatlan – vers.”^[2]

A 1917. évi VIII. törvénycikk 2. § határozta meg, hogy „Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.”^[1] A pesthidegkúti képviselőtestület 1922 decemberben döntött emlékmű felállításáról. Adományokból akarták az ehhez szükséges pénzt összegyűjteni. 1927-re gyűlt össze a megfelelő összeg. Három szobrászművészt, Gách Istvánt, Sződi Szilárdot és Hybl Józsefet hívták meg egy zárt versenytárgyalásra. Gách István pályaművét fogadták el, és nyújtották be a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács Hősök Emlékműveinek Bíráló Bizottságához. Először ki akartak alakítani egy megfelelő központi teret az emlékmű elhelyezéséhez, végül azonban az ófalui Sarlós Boldogasszony templom előtti felállítás mellett döntöttek. Az emlékmű elkészült 1928-ra, a szobrász nem akarta tárolni, ezért „1929-ben kiszállított szobor alapzatához tartozó kőtömböket a Hősök tere-ként kijelölt kertben, a szoboralakokat pedig Kratzer József vendéglőjének udvarán, egy zárható fészerben helyezték el és itt őrizték 1931-ig, a felállításig.” A 67 hősi halott nevét csak 1930-ban adták meg a szobrásznak.^[2]

Az emlékművet 2014-ben felújították.

---