A kőfejtőből termelt mészkőből faragták.

'A II. Világháborút követő kitelepítés a falu lakosságának 90 %-át Németországba száműzte. Az újonnan berendezkedő kormányzat a kitelepítettek földjét, házát és jószágát itt tartotta. Személyenként 100 kg-nál több csomagot nem vihettek magukkal. A szegényebbek itt maradhattak, mert a kitelepítés végrehajtóinak elsősorban a vagyonra fájt a foguk.
A marhavagonokból álló 3 szerelvényből az első 1946. április végén indult Sopronból 600 fertőrákosi lakossal együtt. A második szerelvény május elején hagyta el a pályaudvart. Ezzel ment Rohrer István plébános is. Káplánja a következő szerelvénnyel hagyta el az országot. Mindketten önként távoztak, nem akarták elhagyni híveiket.
A kitelepítettek helyére a Felvidékről elűzött magyar parasztcsaládok költöztek. Az 1949-es népszámlálás 2150 főt regisztrált, tehát legalább 1680 telepes volt a faluban. Ennek eredményeként a település etnikai összetétele, szokásai és életvitele is megváltozott.

1996-ban a kitelepítés jubileumi ünnepén avatott emlékszobor a 3500 elűzöttnek állít emléket.'
Forrás: http://www.fertorakosikirandulas.hu/fertorakos/kitelepitettek_emlekmuve.html