A szobor előtörténete már 1901-ben indul, amikor a városi képviselő testület határozatot hozott olyan alkotások létesítésére, amelyek a város nagyjait örökítik meg az utókor számára, köztük elsők között Szily János, Szombathely első püspöke szerepelt.
Szoborbizottság alakult, szervezésükben indult a szobor felállításához szükséges pénz gyűjtése. Az 1907-es "mérleg" (6 év!) szerint a szükséges összeg korántsem volt meg, de megbízták Tóth Istvánt a szobor elkészítésével, amelynek felállítását az általa létesített Püspöki palota előtt terveztek felállítani.
1908. július 2-án a Vasvármegye c. lap már tudósít a kászülő alkotásról, sőt igen pozitívan értékeli.
A szoborbizottság számításai (1908) szerint a költségeknek mindössze fele állt rendelkezésre, ezért kérvénnyel fordultak a képviselő testülethez a hiányzó rész pótlására. A helyzet kritikus, végül (az első, elutasító döntés felülvizsgálata után) 1909. február 12-én megszavazták a hiányzó 9000 korona összeget.
E-közben a szobrász súlyos betegségen esett át, azonban ebből sikeresen kigyógyult. A szobor elkészült, de elhelyezését felülvizsgálták, a megye 9. püspöke javaslatára a kanonoki épület elé került, így éppen szembe néz a Püspöki Palotával.

A szoborról: "A püspök stilizált, antikhatású karosszékben ül, bal kezét a szék karfáján pihenteti, míg jobb kezében imakönyvet tart. Méltóságteljesen ül a székben, feje födetlen, s a főegyházi talár redői úgy hullanak alá rendezetten. Ha tekintetünket a fejre szögezzük, láthatjuk az idő múlását magán viselő arcot, amely még mindig mosolygó, s belőle nyugodt tekintet néz előre, amelyet óhatatlanul követve mi is azt látjuk, amit Ő: azon nagy építészeti alkotásokat, amelyek a barokk Szombathely meghatározó jegyeivé váltak..."

---