„Kismarton hívő népe az 1713. évi pestis idején megfogadta, hogy a Szentháromság dicsőségére, a Szűzanya, továbbá Szent Sebestyén, Rókus, Rozália, Kajetán és Xavéri Ferenc tiszteletére szobrot emel, és azt időtlen-időkig gondozni fogja. Az alapkövet hamarosan letették, a vész azonban nem múlt. Egy fiúcska is megbetegedett, látomása támadt. A plébánosnak elmondotta, hogy a pestis addig meg nem szűnik, amíg az emberek igaz bűnbánatot nem tartanak, és a fogadott Szentháromság-szobrot föl nem állítják. Ezután meghalt.
Kismarton népe most már nem késlekedett. A szobor megáldása, Mária bemutatása (november 21.) ünnepén meg is történt. Kismartonban a pestis emlékezetére Szentháromság vasárnapjára virradó éjszakán 2 órakor most is megszólal minden harang, amelyet egy haranggal Bertalan napjáig megismételnek. Ekkor újra meghúzzák valamennyit. Ez a 75 napig tartó harangozás a kismartoni pestis szorongásaira emlékeztet.”^[1]

Franz Ernst Brückmann német orvos és természettudós soproni úti levelében ezt olvashatjuk a szoborról:
„A szenvedést hozó pestis elhárítására a legszentebb Háromságnak s a menny koronás királynőjének, Máriának fogadalomban ígérte s állíttatta, Szent Sebestyénnek, Rókusnak, Rozáliának, Kajetánnak, Xavéri Szent Ferencnek tiszteletére is, Kismarton Királyi Szabad Város; Isten hallgassa meg a város fogadalmát/ s éltesse eztán mentesen e bajtól; 1713. szeptember 5-én. Mely napon a pestis először, s Isten adja, hogy utoljára tört be hozzánk.
Az első oldalon: Drága gyermekednél találj menedéket/ Pestis idején, Szent Antal, mindenkinek.
A másodikon: Könyörgésed óvja, ó, Szent Károly/ a pestistől meg mindig Kismartont, e várost.
A harmadikon: Ó, Szent Ignác, kérd a drága Istent Szörnyű halállal ne büntessen minket. Birtokunkban van az Urunk keresztjét kezeiben tartó Szent Rozália szűz képe, melyen a következő szöveg olvasható: „Urunk keresztje legyen mindig elmétekben, ajkaitokon, zászlóitokon. Mivel az Úr keresztje a ti legyőzhetetlen fegyveretek(7) a Sátán ellen, a fejeteket vigyázó sisak, kebleteket védő mellvért, a gonosz fegyvereket elhárító páncél, kard, mely nem engedi, hogy igazságtalanság s a gonosz hatalom angyali cselszövései bármi módon közelébe férkőzzenek. S. Martialis.(17) A Megfeszített szeretete. A pestis elhárításáért. Szeptember 4.”(18)^[2]
Az útleírásban hivatkozott források:
-7- Az előzőekben megnevezett helységek a mai Rauchenwarth, Wienerherberg, Seibersdorf és Brodersdorf. Utóbbi esetében a Brockersdorf írásmód nyomdahiba lehet, csakúgy, mint a Reiffenbach írásmód, mely a Reisenbach nevű patakot jelöli. A patak melletti, s Brückmann által szintén Reiffenbachként említett település vélhetően Reisenberg.
-17 - A bekezdés idézet John Marshall, avagy Martiall 1564-ben Antwerpenben megjelent Treatise of the Cross című művéből.
-18 - Szeptember 4-e Szent Rozália halálának napja (1160). Rozália holtteste megtalálásának évében, 1624-ben e napon ünnepi körmenetet tartottak Palermóban tiszteletére s hálából a pestis megszűnéséért, melyet a később szentté avatott Rozáliának tulajdonítottak. A palermói pestis végleg valójában csak 1625-ben szűnt meg.^[2]

---