Bazaltkockákból épített vízmedence közepén krómacél és zöld üveg kompozíció

"...Főművében, a Mexikói úti földalatti végállomás mellett épült szökőkútban találkozott Bohus két kedvenc anyaga, az üveg és a polírozott krómacél. Hámori Béla építész szólt egy harmadik anyagról: a vízről. Hogy vízből is lehet plasztikát alakítani. Más és más tulajdonságokkal rendelkező anyag mind a három, a kemény kiállású, huszáros krómacél, a rideg, de nyílt szívű üveg és a képlékeny víz — és mégis rokonok. Mindhárman fényesek, fehérek. A szökőkút öt méter magas. Ha az ortodox konstruktivitáshoz mérjük, barokkos mű. Négy darab karéjos, homorú (konkáv) lemez áll benne egymásnak háttal, köztük négy fémcső. A kút közepén hosszú henger. A négy karéjjal szemben, négy körcikk alakú üveghasáb, tetejükön fém kupak. Önmagában is szép, szuverén konstrukció ez, még-sem kész. Hogy kiteljesedjen, hogy a négy cső síkidomú formát lövelljen, olyant, mint az üstökös farka, s a négy üveghasáb négy domború vízpalástot produkáljon, ki kell nyitni a vízcsapot. A centrumba állított hosszú henger szabályos, üvegharanghoz hasonló formát alakít ki a vízből, az egész kút-komplexum koronájaként. Az acél-üveg-víz hármasa újabb effektussal gazdagodott: a világításéval. Este olyan a kút kávája, mintha lebegne a szuffiták fölött."

---