"A Dohány utcai Zsidó Múzeum őrizte a műalkotást, amelyet Zákonyi Ferenc a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője kért el Balatonfüred számára. A szobor az elpusztított Mangold szobor felújított talapzatára került. (Mangold Henrik füredi orvos szobrát 1913-ban állították fel a sétányon, 1944-ben a nyilasok ledöntötték.)" ^[1]

Egy kis érdekesség a szobor történetéhez.
Eötvös Károly emlékének megörökítése
Báró Wlassics Tibor levele Lapunk felelős szerkesztője a következő levelet kapta:

Tisztelt Barátom!
Olvasva a Magyar Hírlap mai számában a felhívást Eötvös Károly emlékének megörökítése ügyében, engedd meg, hogy akciótokat igaz melegséggel üdvözöljem és ahhoz mint a Balatoni Társaság országos elnöke, némi reflexiókat fűzzek.
Az utókor hálátlansága bizony nagyon fájón jelentkezik Eötvös Károly emléke tekintetében is, mint ahogy ezt, sajnos, más érdemes írókkal szemben is tapasztalnunk kell.
Én magam már évekkel ezelőtt, 1922-ben az első balatoni képzőművészeti kiállítás alkalmából kiállíttattam zsákodi Csiszér János kitűnő szobrászművészünknek Eötvös Károlyt ábrázoló, nagyszerűen sikerült és még Eötvös által is jónak nyilvánított, ruskicai márványból faragott mellszobrát abban a hiszemben, hogy vagy a kormány vagy a székesfőváros vagy más irodalmi, illetve társadalmi intézmény meg fogja vásárolni és valamely köztéren vagy díszteremben nyer majd elhelyezést. Sajnos — bár igen sokfelé személyesen is mozgattam a dolgot —, az olcsó eladási ár mellett sem akadtam vevőre. Azután még kiállíttattam a következő kiállításon is, gondolom 1924-ben, de a szobor ez alkalommal sem adatott el.
Ezután 1927-ben a balatonfüredi országos nagygyűlés alkalmából felajánlottam a szobrot az ügyvédszövetségnek megvételre, mert hiszen Eötvös Károly, a híres veszprémi fiskus, ilyen minőségében is szobrot érdemelhet. Itt, bár igen előzékenyen az utolsó plenáris ülésen felolvastatták az én átiratomat teljességében, azt helyeslőleg tudomásul is vették, végül is azonban kiadták az ügyet a szövetség tisztikarának véleményezés végett. Ezzel az ügy megint elaludt.
1928-ban végül is sikerült a szobrot a pesti izr. hitközség által 2400 pengőért megvásároltatni azzal az ígérettel, hogy azt egyelőre a hitközség dísztermében, későbbi időpontban pedig Budapest egyik terén állítják fel. Ennek most májusban volt egy esztendeje és azóta legalább tudomásom szerint ezen kérdésben semmi lépés sem történt.
Ezzel korántsem akarok szemrehányást tenni az érdemes testületnek, csak megállapítani kívánom magát a tényt, mert hiszen a mi megállapodásunk értelmében annakidején a vezetésem alatt álló Balatoni Társaságnak az ünnepélyes felavatás alkalmábóli tervleges részvétele is biztosíttatott. Tudniillik az ünnepség irodalmi részét illetőleg.)
Az én eredeti tervem — mondjuk az én szép álmom — az volt, hogy Eötvös Károly szobrát a balatonfüredi parkban állítjuk fel. De — sajnos — anyagiakon múlt, hogy ez az. ideális elhelyezés nem teljesülhetett. A mi társaságunk szegénysége folytán csak az akció indítására képes, de az anyagi eszközöket — dacára több mint ezer tagjának — nem tudja előteremteni.
Mindezt a dolog hiszlorikmna kedvéért kívántam csak előadni, egyben a Balatoni Társaság akcióját, illetve az én iniciatívá- mat ez ügyben kifejezésre juttatni és köztudomásra hozni.
Régi, szívélyes barátsággal híved
Dr. báró Wlassics Tibor,
a Balatoni Társaság országos elnöke.
Budapest, 1929 június 9-én.

Kívánatos volna, hogy ez a levél is ösztönzésül szolgáljon arra, hogy Eötvös Károlynak méltó emléke legyen." ^[1]

---