A Kisalföld újságírója 1979 augusztusában, az alkotó műtermében találkozott a munkával, amit (a szeptember elsején megjelent lapszámban ^[1] ) így írt le:

„szép, nagytörzsű majom, kerek kávéscsésze-fülei kajlán merednek előre, hosszú orra érdeklődve fúródik a térbe. Ül egy kofferen. Ez a kompozíció egy új lakótelepet díszíthetne – holtbiztos, hogy a környék kedvence lenne – címe pedig: megérkezett az új lakó.”

Fürtösnek korábban az állatkertben egy zöld majma is feltűnt, így a lap munkatársában felmerült a kérdés, hogy vajon a szobrász majmok iránti szeretete adta-e az ihletet. A csattanós válasz nem maradt el:

„Nem a majmokat szeretem [...] hanem embertársaimat. Valahol mindnyájan majmok vagyunk, nem igaz?”

---