„Kalló Viktor a felszabadulási emlékmű átadásával szinte egyidőben kapta első megbízását köztéri szobor tervezésére. A szobor helyét Tihanyban, a falu egyik közterületén, egy alacsony – részben megmunkált kövekből emelt – mellvéddel határolt kis térségben jelölték ki. A környezet zárt tömeghatásra épülő kompozíciót követelt. Kalló ezt a követelményt figyelembe vette. A szobor talapzatának tervezésénél tekintettel volt a mellvéd anyagára, falazási módjára. Azonos anyagból, azonos eljárással épített posztamentumot tervezett. Azzal, hogy a mellvéd magasságát alig meghaladó szobortalapzat „ráharap” a mellvéd falára, a kettő között (forma tekintetében) szoros kapcsolatot létesített. A szobor anyagát és megmunkálás módját egyaránt rusztikus egyszerűség jellemzi. Nagy tömegekre építette fel a zárt kompozíciót. Témaválasztását a falusi környezet ösztönözte, a megfogalmazás módjára gyermekkori élményei: parasztasszonyt mintázott. A hasábon ülő, egyenes tartású, mellén összevont karú, testes nőalak alkatával, test- és lábtartásával találóan formálta meg az idősebb parasztnő egyik típusát. Az „Ülő parasztasszony” azonban több mint egy típus külső ismertetőjegyeinek szobrászi ábrázolása. A mozdulatlanság benyomását keltő szimmetrikus kompozíció, a test szerkezeti egységeit hangsúlyozó lapidáris formák nyugodt ritmusa, a nőalak távolba néző tekintete az időtlenség érzetét keltő magabiztos nyugalmat sugároz.”

---