„Az Ormánsági Művészeti Központ Alapítvány a Múzeum'94 Galéria kiállításainak szervezésén túlmenően nyári nemzetközi alkotótáborokat szervez minden évben, 2-3 hét időtartamban. A tábor festők, grafikusok, fotóművészek és faszobrászok részvételével zajlik, záróakkordja kiállítás, illetve néhány - a városnak ajándékozott - faszobor felavatása. Ilyen szobor díszíti a termálfürdő és az arborétum területét, néhány közparkot, valamint a mezőgazdasági középiskola auláját.” Ez is egy közülük.
"...a Draskovich kastély körüli 7,65 hektáros arborétum 1965. óta természetvédelmi terület, mely botanikai értékei miatt került védelem alá. Az arborétum számtalan ritkaságot rejt magában, s Dél-Dunántúl legszebb és legfajtagazdagabb parkja, a tájban szigetszerűen egyedülálló érték. Idegenforgalmi értékét növeli az is, hogy területén a Nemzetközi Festő- és Faszobrász Alkotótáborokban készített alkotások közül mára 11 faragott szobor került felavatásra."

---

A 2004. évi művésztelepet követően, ahol a mű készült, az alkotást több helyen kiállították, majd 2005. augusztus 20-án, ünnepélyes keretek között helyezték el a számára kialakított parkban, a főtér közelében.
Róla írták az avatás kapcsán:
"Egyszerű a képlet. Egy harántirányban dőlő hatalmas méretű, nagy tömegű fatörzs alsó harmadába rézsútosan egy emberi alak feszül. Acélrudakból szerkesztett figurája egyszerre szól az ember biológiai vázszerkezetének mechanikai tökéletességéről, az ellenállás fizikai képességéről és jelképesen arról a feladatáról, hogy az őt veszélyeztető erővel szemben fellépjen. Ebben a korrózió nyomaitól sem mentes vázszerkezetben sajátságos plasztikai formák valószínűsítik, hogy az ember alakja valójában nagyon szoros összeköttetésben van az őt veszélyeztető erőkkel. Egy különös külső energiaközpontot sejtető becsapódás nyomán az „acélember” csípőtáján a fatörzsbe is behatoló tölcsér alakú forma szerves kapcsolatrendszerré, egésszé alakítja a különnemű szoborrészeket. Erő-ellenerő, hatás-ellenhatás képletei fogalmazódnak eggyé. Az örök közdelem képévé válik így a szobor, amint az ember az önmaga által kihívott, a megismerés, a munka, az eredményesség képzeteivel működtetett cselekvései alig elviselhető teherré válnak. E súlyok, e folyvást változó súlypontú tömegek kiegyensúlyozása, megtartása közben izgalmas fizikai változások játszódnak le a megtartó „szerkezetben”, az emberi alakon is. A rugalmas feszültségek, a szervezetben hatékonyan működő kicsiny egyszerű gépek, emelők, ékek, lejtők a használat közben elhasználódnak. Megviseli őket a helyhez kötött néma harc, ami az élet maga. Ha tetszik: a biztonság ára."

---