Hát ezt elmesélem!

Kinéztem Rajna György könyvéből egy Zeusz szobrot, gondoltam megkeresem, mert arra járok mindig hazafelé. Bementem a kollégium kertjébe, mert a könyv szerint ott található. Körülnéztem a kertben, de nem találtam semmit. Besétáltam a portára, hátha tud valaki információt adni a szoborról. Erre az volt a válasz "Itt ilyen szobor nincs".
Eljöttem dolgavégezetlenül, de gondoltam megnézem még egyszer a könyvben, hogy tuti jó helyen jártam-e. Jobban megnézve az infókat, láttam hogy a hely az jó, és plusz infó, hogy az alkotás öt méter. Hát mondom ezt csak észrevettem volna ha szembejön, bár én elsőre kisebb szobrot kerestem. Ez már kezdett nagyon érdekelni, hova tűnhetett egy öt méteres alkotás.
Gondoltam írok Bélának, hogy adjon már nekem egy archív képet, mert nincs meg a Zeusz és megcsinálnám a műlapját. A kép megérkezett és ránézve látom, hogy hol helyezkedik el a kertben és milyen a formája. Eszembe jutott, hogy ott mintha nagy fák lettek volna, hátha nem vettem észre. Ezért hazafelé ismét benéztem, és mit ad isten megtaláltam!
Vagyis találtam egy giga nagy bozótost mögötte egy Zeusz szoborral, ami láthatatlan. Nem csodálom, hogy elsőre nem vettem észre. Ha nincs Rajna György most nem tudhatnánk, hogy nézett (néz) ki a szobor, és talán sose találok rá! Az 6. képen próbáltam megmutatni, hogy helyezkedik el kb. a szobor.

Visszatértem a szoborhoz télen is, így egész jól látható az alkotás. Bár nem kis bozótmunka volt ez a pár kép elkészítése. :o)

Frissítés!
Ma erre jártam, és mintha ritkítottak volna az alkotás körüli növényzeten! Viszont a szobron meg dúsabb lett a borostyán! (Új képek)

"Zeusz, Budaörsi út
Az időrend felborul, mert tudnivaló, hogy Varga Imre egyszerre, azonos szenvedéllyel és tudással használja a század modern művészetének vívmányait — szándékainak, mondanivalójának, szobrai funkciójának függvényeként. A hatvanhetes kiállításon harmadsorban említett törekvésnek, a jobb híján Henry Moore nevével jelzett, de Henry Moore-követéssel nem vádolható tektonikus kőplasztikának monumentális megnyilvánulása a legújabban felállított budapesti Varga szobor, a Zeusz a Budaörsi úti ELTE-kollégium udvarán.
Kilencméteres, léptékében, gondolatában egyaránt monumentális alkotás, amelyet a már említett, Vargára jellemző ellentétek tesznek hatalmas ívűvé. Műfaja is csupa ellentmondás: három emelet magasságú s mégis csupán „portré", egyetlen, monstrum léptékű koronázott fej. Azazhogy nem egyértelműen, hiszen a két hatalmas tömb, amire állították, egyszerre tekinthető talpazatnak, s ugyanennyi okkal lábnak is. Egyszóval eleve szürreális nonszensz, a Hieronymus Bosch óta megszokott, s mégis megszokhatatlan „lábakon járó fej". S ugyanilyen ellentmondásokkal határolható körül az anyag és a technika, amivel készült. Sziklaszobor: az ürömi kőbányában fejtették s faragták a mészkövet, csakhogy ez a faragás belülről kifelé történt. Nem a kőtömbök külsejéből vésték le a fölösleges réteget, amint azt a szobrászat teszi ezerévek óta. hanem a tömbök belső, illeszkedő részéből hántották le a felesleget, hogy kívül a mohos, fagy-feszegette, napszítta sziklafelület érintetlenül megmaradjon.
Azaz: látni valóan faragott és összeállított sziklaszobor, de látnivalóan mégis természetes jelenség, az élő és életeket hordozó természeti környezet behatolása a városba. Durván összerovott, őskori kromlechekre emlékeztető építettségével pedig „csináltnak" és „természetesnek" az az elementáris kettőssége, amely az emberi tevékenységet a kromlechek építése óta mindig jellemezte a földön." ^[1]

Köszönet az archív képekért Bélának. (Neszták Béla)

---