A fiatalabbik Fazola testvér egyik alkotása ez a kapu. Műemléki védettséget élvez, ami meg is látszik jó állapotából.
Az Érsekkert valamikor a püspök, illetve érsekek magánparkja volt, ahová közönséges ember be se tehette a lábát. Hatalmas fáiból néhány még azok közül való, melyeket Barkóczi püspök ültetett el a XVIII. század közepén. A hatalmas parkban órákig lehet sétálni, gyönyörködni a növényekben.
Nekünk aznap az volt az utolsó helyszín a városban, úgyhogy a nagy hőségben nem sétáltunk, hanem inkább hűsöltünk a parkban. Ezért is csak ez az egy kapu az, ami megvan fotón.
A kovácsoltvas kapu kétszárnyas, középen gyalogkapuval. Záróíve fölött rokokó oromdísz látható.
Az Érsekkertnek a szocialista időkben Népkert volt a neve, de mint ahogy Debrecen főutcáját is hiába keresztelték át Vöröshadseregnek anno, a közvéleményben mindig is Piac utca maradt. Ugyanígy van ez Egerben is, ez a gyönyörű park mindig is Érsekkert maradt.
A kertet 1919-ben nyitották meg a nagyközönség, vagyis a város polgárai előtt.
A linken a kert többi kapujáról is olvashattok.