Keszthelyen a Kastély u. 5-ös számú házban (barokk intézői ház: szülőháza) van az emléktáblája.
A táblát 1971-ben a Hazafias Népfront, a Magyarok Világszövetsége és Keszthely Város Tanácsa állíttatta.
Asbóth Sándor (1811. december 18. Keszthely - 1868. január 21. Buenos Aires)

Angol (egyesek szerint: francia) eredetű evangélikus családból származott.
Apja: Asbóth János, akit 1801-től Keszthelyen gróf Festetics György alkalmazott: a Georgicon tanára (gazdászati tudományok), tiszttartója és igazgatója (1817-től), majd 1806-tól a gróf összes uradalmának is igazgatója.
Anyja: Járnay Mária.
Legismertebb testvére: Lajos (1803-1882), aki 1848/49-ben őrnagy, majd ezredes.
1818-ig laktak Keszthelyen, amikor Zomborba költöztek.
1830 körül Selmecbányára kerül a Műszaki Főiskolára (Akadémia), majd Pestre a Mérnöki Intézetbe, ahol 1834-ben kapja meg mérnöki diplomáját.

1848-ig mérnökként és főmérnökként dolgozik Budán, Temesváron, Nagybecskereken. (Részt vett a Széchenyi irányításával folyó al-dunai szabályozási munkálatokban és a Lánchíd építésében is.)
1848/49-ben honvéd mérnökkari százados (Vetter Antal vezérkari tábornok törzsénél): részt vesz a délvidéki harcokban - a komáromi vár erődítési igazgatója - Klapka György tábornok vezérkarában (I. hadtest) küzdi végig a téli és a tavaszi hadjáratot - őrnagy, majd alezredes - a hadügyminiszter, Klapka beosztottja, majd szárnysegédje - júniustól Kossuth megbízza a Kormányzó Elnöki Hivatal Katonai Osztályának vezetésével - Kossuth szárnysegédje.
Kossuth személyes kísérőjeként lépte át a török határt Világos után, s annak közvetlen környezetében tartózkodott a törökországi emigráció, majd az amerikai körút idején is.

1851-től az Egyesült Államokban él. New York város főmérnökeként több középületet tervezett, illetve Kossuth megbízásából kisebb hadiüzemeket szervezett.
Az 1861-1865-ös amerikai polgárháborúban önkéntesként vesz részt az északiak oldalán (ezredes, majd 1862-től dandártábornok - vezérkari főnök, hadosztály - és katonai parancsnok - 1864 szeptemberében súlyosan megsebesült, 1865-ben tiszteletbeli generális altábornagy).
1866. március: az Egyesült Államok argentínai nagykövetévé nevezik ki, 1867 októberétől pedig uruguayi nagykövet is.
Halála után Buenos Airesben a régi angol temetőben temették el.

1990. október 23.: hamvait Washingtonba szállították, ahol az arlingtoni katonai temetőben helyezték örök nyugalomra.