Bányaigazgató.
A város és több szociális
létesítmény létrehozója.

Gál István Szirmabesenyőn született, 1917-ben, 1979-ben halt meg Tatabányán. 1945-1953 között a Külkereskedelmi Hivatalban, a Tüzelőanyagkereskedelmi Vállalatnál (Tüker), a Magyar Állami Szénbányák Központjában, a Bánya- és Energiaügyi Minisztériumban dolgozott. 1951-54-ben a Gazdasági és Műszaki Akadémián tanult. 1953-tól haláláig a Tatabányai Szénbányák igazgatója, ez az időszak nemcsak a vállalat fénykora volt, hanem Tatabánya voltaképpeni létrejöttéé és megerősödéséé is. 1959-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen mérnök-közgazdász oklevelet szerzett. A szénvagyon növelése és feltárása, valamint a széndúsítás és iszapolási eljárás korszerűsítése terén végzett jelentős munkát, 1961-ben Kossuth-díjat kapott. Az MSZMP Komárom megyei VB és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja, Tatabánya díszpolgára volt.

A szobor talapzatának hátulján olvasható felirat szerint a mellszobrot 2006-ban a Bányász Szakszervezet Szent Borbála Alapítványa állíttatta.

---